1Azokban a napokban pedig, ahogy a tanítványok számban gyarapodtak, a görögül beszélő zsidók között zúgolódás támadt a héberek ellen, hogy a közülük való özvegyasszonyokat mellőzik a mindennapi szolgálatban.
2Ekkor a tizenkettő összehívta a tanítványok sokaságát, és ezt mondták: Nem helyes az, hogy mi az Isten igéjét elhagyjuk, és az asztalok körül szolgálunk.
3Testvéreink, válasszatok ki magatok közül hét férfit, akiről jó bizonyságot tesznek, akik Lélekkel és bölcsességgel teljesek, hogy őket rendeljük erre a szolgálatra,
4mi pedig az imádkozás és az igehirdetés szolgálatát végezzük.
5Tetszett ez a beszéd az egész sokaságnak, és kiválasztották Istvánt, aki hittel és Szentlélekkel teljes férfi volt, Fülöpöt, Prokhoroszt, Nikánórt, Timónt, Parmenászt és Nikoláoszt, aki antiókhiai prozelita volt,
6akiket az apostolok elé állítottak, majd imádkoztak, és rájuk tették kezüket.
7Az Isten igéje pedig terjedt, és a tanítványok száma igen megnövekedett Jeruzsálemben, és a papok közül is nagyon sokan engedtek a hitnek.
8István pedig kegyelemmel és erővel teljesen, nagy csodákat és jeleket tett a nép között.
9Azonban a zsinagógából előálltak némelyek, akiket szabadosoknak neveztek, valamint a ciréneiek, az alexandriaiak, a ciliciaiak és az ázsiaiak, és vitatkozni kezdtek Istvánnal.
10De nem állhattak ellene annak a bölcsességnek és a Léleknek, amellyel beszélt.
11Akkor felbujtottak néhány embert, akik azt mondták: Hallottuk, hogy káromló beszédeket mondott Mózes és Isten ellen.
12Ezzel fellázították a népet, a véneket és az írástudókat is, majd rátámadva elfogták, és a nagytanács elé hurcolták.
13Hamis tanúkat is állítottak ellene, akik azt mondták: Ez az ember nem szűnik meg káromló beszédeket szólni e szent hely és a törvény ellen.
14Hallottuk, amikor azt mondta, hogy az a názáreti Jézus ezt a helyet lerontja, és megváltoztatja azokat a szokásokat, amelyeket Mózes hagyott ránk.
15A nagytanácsban ülők pedig mindnyájan rátekintettek, és arcát olyannak látták, mint egy angyalét.