---

¹ Miután megmenekültünk, megtudtuk, hogy Máltának hívják azt a szigetet.
² A barbárok pedig nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk, mert tüzet raktak, és befogadtak mindnyájunkat a zuhogó eső és a hideg elől.
³ Amikor pedig Pál felmarkolt egy nyaláb rőzsét, és a tűzre vetette, egy vipera a melegből kimászva a kezére ragadt.
⁴ Amikor a barbárok meglátták a kezéről lecsüngő mérges kígyót, azt mondták egymásnak: Nyilván gyilkos ez az ember, akit nem hagyott élni az isteni igazságszolgáltatás, noha a tengerből megszabadult.
⁵ Ő azonban lerázta a kígyót a tűzbe, és semmi baja sem lett.
⁶ Azok pedig azt várták, hogy megdagad, vagy nagy hirtelen holtan esik össze. Mikor azonban sokáig vártak, és látták, hogy semmi baja nem lett, megváltoztatták véleményüket, és azt mondták, hogy isten.
⁷ Annak a helynek a környékén volt a sziget főemberének, név szerint Publiusznak a birtoka, aki befogadott és három napig nagyon emberségesen vendégül látott minket.
⁸ Publiusz apja pedig történetesen magas lázzal vérhasban feküdt. Pál bement hozzá, és miután imádkozott, kezét rátette, és meggyógyította.
⁹ Miután ez megtörtént, mások is, akik betegek voltak a szigeten, eljöttek hozzá, és meggyógyultak.
¹⁰ Ezért igen nagy megbecsülésben volt részünk, és amikor elhajóztunk, a szükséges dolgokkal elláttak bennünket.
¹¹ Három hónap múlva ugyanis elindultunk egy alexandriai hajón, amely a szigeten telelt, és amely a Dioszkurok jelvényét viselte.
¹² Szirakuzába érkezve ott maradtunk három napig.
¹³ Onnan a partot körülhajózva eljutottunk Régiumba, majd egy nap múlva déli szél támadt, így másnap megérkeztünk Puteoliba.
¹⁴ Itt testvérekre találtunk, akik kérték, hogy maradjunk náluk hét napig. Ezután mentünk Rómába.
¹⁵ Az ottani testvérek pedig, amikor hallottak jövetelünkről, elénk jöttek Appiusz fórumáig és a Tres Tabernaeig. Amikor Pál meglátta őket, hálát adott Istennek, és bizakodó lett.
¹⁶ Amikor megérkeztünk Rómába, Pálnak megengedték, hogy külön lakjék az őt őrző katonával.
¹⁷ Három nap múlva aztán magához hívatta Pál a zsidók főembereit. Amikor összegyűltek, azt mondta nekik: Atyámfiai, férfiak, jóllehet semmit sem vétkeztem a nép ellen vagy az ősi szokások ellen, Jeruzsálemben mégis fogolyként kiszolgáltattak a rómaiaknak.
¹⁸ Ezek, miután kihallgattak, szabadon akartak bocsátani, mivel semmi halált érdemlő vétket nem találtak nálam.
¹⁹ De mivel a zsidók tiltakoztak ez ellen, kénytelen voltam a császárhoz fellebbezni, nem mintha népem ellen volna valami vádam.
²⁰ Ezért hívattalak tehát titeket, hogy lássalak benneteket, és szóljak hozzátok, mert Izráel reménységéért viselem ezt a láncot.
²¹ Ők pedig azt mondták neki: Mi sem levelet nem kaptunk Júdeából, sem pedig atyánkfiai közül nem jött ide senki, és nem jelentett vagy mondott rólad semmi rosszat.
²² Méltányosnak tartjuk, hogy tőled halljuk, miként gondolkodol, mert erről a felekezetről azt tudjuk, hogy mindenütt ellene mondanak.
²³ Kitűztek tehát neki egy napot, és akkor többen eljöttek hozzá a szállására. Pál pedig bizonyságot tett nekik az Isten országáról, és Mózes törvénye és a próféták alapján reggeltől estig igyekezett meggyőzni őket Jézusról.
²⁴ Egyesek hittek a beszédének, mások pedig nem hittek.
²⁵ Mivel pedig nem egyeztek meg egymással, szétoszlottak, miután Pál még ezt mondta: Helyesen szólt a Szentlélek Ézsaiás próféta által atyáitokról, amikor ezt mondta:
²⁶ Menj el ehhez a néphez, és ezt mondd: Hallván halljatok, és ne értsetek, nézvén nézzetek, és ne lássatok!
²⁷ Mert megkövéredett ennek a népnek a szíve, és fülükkel nehezen hallanak, és szemüket behunyják, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
²⁸ Vegyétek azért tudomásul, hogy Isten ezt az üdvösséget a pogányoknak küldi, és ők meg is hallgatják.
²⁹ Amikor ezeket mondta, elmentek a zsidók, egymás között vitatkozva.
³⁰ Pál pedig két teljes esztendeig maradt saját bérelt szállásán, és mindenkit fogadott, aki felkereste.
³¹ Hirdette az Isten országát, és tanított az Úr Jézus Krisztusról teljesen bátran, minden akadályoztatás nélkül.