---

¹ A zavargás megszűntével Pál magához hívta a tanítványokat, bátorította őket, majd elbúcsúzott tőlük, és elindult, hogy Macedóniába menjen.
² Miután pedig bejárta azokat a tartományokat, és számos beszéddel buzdította őket, Görögországba ment.
³ Három hónapot töltött ott, de ahogy hajóra készült szállni Szíria felé, a zsidók merényletet terveztek ellene, ezért úgy döntött, hogy Macedónián át tér vissza.
⁴ Elkísérte őt a béreai Szópatér, Pirrosz fia, a thesszalonikaiak közül pedig Arisztarkhosz és Szekundusz és a derbéi Gájusz és Timóteus, valamint az ázsiai Tükhikosz és Trofimosz.
⁵ Ezek előrementek, és Tróászban vártak ránk.
⁶ Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után elhajóztunk Filippiből, és öt nap alatt érkeztünk meg hozzájuk Tróászba, ahol hét napot töltöttünk.
⁷ A hét első napján, amikor összegyűltünk a kenyér megtörésére, Pál prédikált nekik, és mivel másnap el akart menni, a tanítást megnyújtotta éjfélig.
⁸ Elég sok lámpás volt abban a felső szobában, ahol összegyűltünk.
⁹ Egy Eutikhosz nevű ifjú pedig, aki az ablakban ült, mély álomba merült, és mivel Pál sokáig prédikált, az álom úgy elnyomta, hogy leesett a harmadik emeletről, és holtan szedték föl.
¹⁰ Pál pedig lement, ráhajolt, magához ölelte, majd azt mondta: Ne nyugtalankodjatok, mert a lelke benne van.
¹¹ Azután fölment, megtörte a kenyeret, és evett, majd sokáig, egészen virradatig beszélgetett velük, és akkor indult el.
¹² Az ifjat pedig élve hozták fel, és egészen megvigasztalódtak.
¹³ Mi pedig előrementünk, és hajóra szállva Asszoszba utaztunk, ott akartuk fölvenni Pált, mert így rendelkezett, ő ugyanis gyalog akart jönni.
¹⁴ Amikor aztán Asszoszban találkozott velünk, felvettük, és Mitilénébe mentünk.
¹⁵ Onnan elhajózva másnap Khiosz elé jutottunk, azt követően pedig behajóztunk Számoszba, majd a rá következő nap megérkeztünk Milétoszba.
¹⁶ Mert Pál úgy döntött, hogy Efezus mellett elhajózik, hogy ne veszítsen időt Ázsiában. Sietett, hogy pünkösd napjára lehetőleg már Jeruzsálemben legyen.
¹⁷ Milétoszból azonban Efezusba küldött, és magához hívatta a gyülekezet véneit.
¹⁸ Amikor azok megérkeztek hozzá, azt mondta nekik: Ti tudjátok, hogy Ázsiába jövetelem első napjától fogva miként éltem köztetek az egész idő alatt.
¹⁹ Az Úrnak szolgáltam teljes alázatossággal, sok könnyhullatás és megpróbáltatás között, amelyek a zsidók cselszövései miatt estek rajtam.
²⁰ Egyáltalán nem riadtam vissza attól, hogy hirdessem nektek azt, ami hasznos, és nyilvánosan és házanként tanítsalak titeket.
²¹ Mind zsidóknak, mind görögöknek bizonyságot tettem az Istenhez való megtérésről és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hitről.
²² Most azért a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, és nem tudom, hogy ott mi vár rám.
²³ Csak azt tudom, hogy a Szentlélek városonként bizonyságot tesz, hogy bilincsek és szorongattatások várnak rám.
²⁴ De semmivel sem gondolok, még az életem sem drága nekem, csak hogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.
²⁵ És most tudom, hogy közületek, akik között az Isten országát hirdetve jártam, többé senki sem látja az arcomat.
²⁶ Azért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindenki vérétől tiszta vagyok.
²⁷ Mert nem vonakodtam attól, hogy az Isten teljes akaratát hirdessem nektek.
²⁸ Viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra, amelyben a Szentlélek felvigyázóvá tett titeket, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.
²⁹ Tudom, hogy távozásom után ragadozó farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat.
³⁰ Sőt közületek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy maguk után vonják a tanítványokat.
³¹ Azért vigyázzatok, emlékezzetek arra, hogy én három évig nem szűntem meg éjjel és nappal könnyek között inteni mindenkit.
³² Most pedig, testvéreim, az Istennek és kegyelme igéjének ajánllak titeket, aki gyarapíthat, és örökséget adhat nektek minden megszentelt között.
³³ Senkinek az ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam,
³⁴ sőt magatok tudjátok, hogy amire szükségem volt nekem és a velem levőknek, arról ezek a kezek gondoskodtak.
³⁵ Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy ily módon fáradozva kell az erőtlenekről gondot viselni és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő azt mondta: Jobb adni, mint kapni.
³⁶ Miután ezeket elmondta, térdre borulva együtt imádkozott velük.
³⁷ Akkor mindnyájan nagy sírásra fakadtak, Pál nyakába borultak, és megcsókolták őt.
³⁸ Különösen azon a szaván keseregtek, hogy nem fogják többé arcát viszontlátni. Azután elkísérték a hajóhoz.