---

¹ Antiókhiában, az ottani gyülekezetben volt néhány próféta és tanító: Barnabás és Simeon, akit Nigernek is hívtak, és a cirénei Lucius és Manaén, aki Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt nevelkedett, és Saul.
² Amikor egyszer ezek az Úrnak szolgáltak és böjtöltek, azt mondta a Szentlélek: Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket.
³ Így aztán, miután böjtöltek és imádkoztak, kezüket rájuk tették, és elbocsátották őket.
⁴ Ők pedig a Szentlélektől kiküldve lementek Szeleukiába, majd onnan elhajóztak Ciprusba.
⁵ Amikor Szalamiszba értek, az Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban hirdették, és János is velük volt mint segítőtárs.
⁶ Ahogy bejárták a szigetet egészen Páfoszig, találkoztak egy zsidó mágus, hamis prófétával, akit Barjézusnak hívtak.
⁷ Ez Szergiusz Paulusz helytartónak, ennek az okos embernek a kíséretéhez tartozott. Ő magához hívatta Barnabást és Sault, mert hallani akarta Isten beszédét.
⁸ Elimás, a mágus azonban (neve ugyanis ezt jelenti) ellenállt nekik, és igyekezett a helytartót elfordítani a hittől.
⁹ De Saul, akit Pálnak is hívnak, megtelve Szentlélekkel rászegezte tekintetét,
¹⁰ és azt mondta: Te minden csalással és hamissággal teljes ördögfi, minden igazság ellensége, nem szűnsz meg elfordítani az Úr igaz útjait?
¹¹ Most azért az Úr keze ellened fordul, vak leszel, és nem látod a napot egy ideig. Azonnal homály és sötétség szállt rá, és botorkálva keresett vezetőket.
¹² A helytartó pedig, amikor látta a történteket, hitt, és elálmélkodott az Úr tanításán.
¹³ Páfoszból elhajózva Pál és kísérői a pamfiliai Pergébe mentek. János azonban elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe.
¹⁴ Ők pedig Pergéből továbbmenve eljutottak a pizidiai Antiókhiába, és szombaton bementek a zsinagógába, és leültek.
¹⁵ A törvény és a próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói hozzájuk küldtek, és azt mondták: Atyánkfiai, férfiak, ha van valami buzdító szavatok a néphez, szóljatok!
¹⁶ Pál felállt, csendet intett kezével, és azt mondta: Izráel férfiai és ti, akik félitek az Istent, halljátok!
¹⁷ Ennek a népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta atyáinkat, és fölemelte e népet, amikor Egyiptom földjén jövevények voltak, majd hatalmas karjával kihozta onnan őket,
¹⁸ és közel negyven esztendeig türelemmel hordozta őket a pusztában.
¹⁹ És miután eltörölt hét népet Kánaán földjén, örökségül adta nekik azoknak földjét.
²⁰ Mintegy négyszázötven esztendő telt el, majd bírákat adott nekik egészen Sámuel prófétáig,
²¹ utána pedig királyt kértek maguknak, és Isten Sault, Kis fiát, a Benjámin nemzetségéből való férfit adta nekik negyven esztendeig.
²² Amikor őt elvetette, Dávidot támasztotta nekik királyul, akiről bizonyságot is tett, és azt mondta: Szívem szerint való férfit találtam, Dávidot, Isai fiát, aki teljesíti minden akaratomat.
²³ Ígérete szerint az ő utódai közül támasztotta Isten Izráelnek a szabadítót, Jézust,
²⁴ akinek eljövetele előtt János előre hirdette a megtérés keresztségét Izráel egész népének.
²⁵ János küldetésének végeztével így szólt: Én nem az vagyok, akinek ti gondoltok engem, hanem íme, utánam jön az, akinek a saruját sem vagyok méltó megoldani.
²⁶ Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetségének fiai, és ti jelen lévő istenfélők, ennek az üdvösségnek az üzenete nekünk küldetett!
²⁷ De a Jeruzsálemben lakók és vezetőik nem ismerték fel őt, és azáltal, hogy elítélték, betöltötték a próféták szavait, amelyeket minden szombaton felolvasnak.
²⁸ Bár semmi halálra való okot nem találtak benne, azt kérték Pilátustól, hogy ölesse meg.
²⁹ Amikor pedig mindazt véghezvitték, amik felőle megírattak, levették a fáról, és sírba helyezték.
³⁰ De Isten feltámasztotta őt a halálból,
³¹ és több napon át megjelent azoknak, akik együtt jöttek fel vele Galileából Jeruzsálembe, és akik most az ő tanúi a nép előtt.
³² Mi is hirdetjük nektek az örömhírt: Isten beteljesítette nekünk, az ő gyermekeinek, az atyáknak tett ígéretet, amikor feltámasztotta Jézust,
³³ amint az a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy te, ma nemzettelek téged.
³⁴ Azt pedig, hogy feltámasztotta őt a halálból, úgy, hogy többé nem tér vissza az elmúlásba, így mondta: Nektek adom a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket.
³⁵ Azért mondja máshol is: Nem engeded, hogy a te Szented elmúlást lásson.
³⁶ Mert Dávid, miután a maga idejében Isten akarata szerint szolgált, meghalt, atyái mellé temették, és elmúlást látott.
³⁷ De akit Isten feltámasztott, az nem látott elmúlást.
³⁸ Azért legyen nektek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy általa a bűnök bocsánatát hirdetjük nektek.
³⁹ És mindabból, amiből Mózes törvénye által nem igazulhattatok meg, őáltala mindenki megigazul, aki hisz.
⁴⁰ Vigyázzatok azért, hogy be ne következzék rajtatok, amit a próféták mondtak:
⁴¹ Lássátok meg, ti gúnyolódók, csodálkozzatok és semmisüljetek meg, mert én olyat teszek a ti időtökben, amit el se hinnétek, ha valaki mondaná nektek!
⁴² Amikor kimentek, arra kérték őket, hogy a következő szombaton is hirdessék nekik ezeket a beszédeket.
⁴³ Miután szétoszlott a gyülekezet, a zsidók és az istenfélő prozeliták közül sokan követték Pált és Barnabást, akik velük beszélgetve arra biztatták őket, hogy maradjanak meg Isten kegyelmében.
⁴⁴ A következő szombaton aztán majdnem az egész város összegyűlt Isten igéjének hallgatására.
⁴⁵ Amikor pedig a zsidók látták a sokaságot, beteltek irigységgel, és gyalázkodva ellene mondtak annak, amiket Pál hirdetett.
⁴⁶ Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondták: Először nektek kellett hirdetnünk Isten igéjét, de mivel ti megvetitek azt, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk.
⁴⁷ Mert így parancsolta nekünk az Úr: Világosságul rendeltelek téged a pogányoknak, hogy üdvösségükre légy a föld legvégső határáig.
⁴⁸ A pogányok pedig ezeket hallva örvendeztek, és magasztalták az Úr igéjét, és akik csak örök életre választattak, hittek.
⁴⁹ Az Úr igéje pedig az egész tartományban elterjedt.
⁵⁰ A zsidók azonban felingerelték ellenük a tekintélyesebb istenfélő asszonyokat és a város előkelőit, és üldözést támasztottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket a határukból.
⁵¹ Ők pedig lábuk porát lerázva ellenük elmentek Ikóniumba.
⁵² A tanítványok pedig beteltek örömmel és Szentlélekkel.