---

¹ Agrippa pedig azt mondta Pálnak: Megengedjük, hogy szólj a magad mentségére. Akkor Pál kinyújtotta a kezét, és védőbeszédet tartott:
² Agrippa király! Boldognak tartom magamat, hogy a mai napon előtted védekezhetem mindazok ellen, amikkel a zsidók vádolnak,
³ mivel te nagyon jól ismered a zsidók minden szokását és vitás kérdéseit. Kérlek azért, hallgass meg engem türelmesen!
⁴ Életemet, amely kezdettől népem között és Jeruzsálemben folyt le, ifjúságomtól fogva minden zsidó ismeri.
⁵ Mivel ők kezdettől fogva ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy vallásunk legszigorúbb felekezete szerint éltem mint farizeus.
⁶ Most is a miatt a reménység miatt állok itt vád alatt, amelyet Isten atyáinknak ígért,
⁷ és amelynek beteljesedésében a mi tizenkét törzsünk éjjel-nappal buzgón szolgálva reménykedik. Ó, király, ezért a reménységért vádolnak engem a zsidók.
⁸ Miért találjátok hihetetlennek, hogy Isten halottakat támaszt fel?
⁹ Egykor én magam is úgy véltem, hogy mindent meg kell tennem ama názáreti Jézus neve ellen.
¹⁰ Meg is tettem Jeruzsálemben, és a szentek közül sokat börtönbe csukattam a főpapoktól kapott felhatalmazás alapján. Sőt amikor megölték őket, szavazatommal ehhez hozzájárultam.
¹¹ Minden zsinagógában sokszor büntetéssel kényszerítettem őket káromlásra, és szerfelett dühöngtem ellenük, még idegen városokban is üldöztem őket.
¹² Ilyen ügyben éppen útban voltam Damaszkusz felé a főpapoktól kapott felhatalmazással és engedéllyel.
¹³ Déltájban az úton azt láttam, ó, király, hogy a mennyből a napfénynél is ragyogóbb világosság sugároz körül engem és a velem együtt utazókat.
¹⁴ Amikor pedig mindnyájan földre estünk, hangot hallottam, amely héber nyelven szólt hozzám, és ezt mondta: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod.
¹⁵ Én pedig azt kérdeztem: Ki vagy, Uram? Az Úr pedig azt mondta: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.
¹⁶ De kelj fel, és állj lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgává és tanúvá rendeljelek téged arra nézve, amiket láttál, és amik miatt még meg fogok neked jelenni.
¹⁷ Megszabadítalak téged ettől a néptől és a pogányoktól, akik közé küldelek,
¹⁸ hogy megnyisd a szemüket, hogy a sötétségből világosságra és a Sátán hatalmából Istenhez térjenek, hogy a bennem való hit által bűneik bocsánatát vegyék, és a megszenteltek között osztályrészt nyerjenek.
¹⁹ Azért, Agrippa király, nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt,
²⁰ hanem először Damaszkuszban és Jeruzsálemben, majd Júdea egész tartományában, sőt a pogányok között is hirdettem az embereknek, hogy bánják meg bűneiket, és térjenek meg Istenhez, és a megtéréshez méltó cselekedeteket cselekedjenek.
²¹ Ezért fogtak el a templomban, és ezért akartak a zsidók megölni.
²² De mivel Isten mind e mai napig megsegített, itt állok, és bizonyságot teszek kicsinynek és nagynak egyaránt, és semmit sem mondok azon kívül, amiről a próféták és Mózes is megmondták, hogy be fog teljesedni,
²³ hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támadt fel a halottak közül, világosságot fog hirdetni ennek a népnek és a pogányoknak is.
²⁴ Amikor pedig ezeket mondta a maga mentségére, Fesztusz hangosan így szólt: Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány téged őrültségbe visz.
²⁵ Ő pedig azt mondta: Nem vagyok én bolond, nagyra becsült Fesztusz, hanem igaz és józan beszédeket szólok.
²⁶ Mivel tud ezekről a király, akihez bátran szólok, mert nem gondolom, hogy ezek közül előtte bármi is rejtve lenne, hiszen nem valami zugban történt dolgok ezek.
²⁷ Agrippa király, hiszel-e a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.
²⁸ Agrippa pedig azt mondta Pálnak: Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek.
²⁹ Pál így válaszolt: Kívánnám Istentől, hogy ne csak majdnem, hanem nagyon is, és ne csak te, hanem mindazok is, akik ma engem hallgatnak, olyanok lennének, amilyen én is vagyok e bilincsek nélkül.
³⁰ Aztán felkelt a király, a helytartó, Bereniké és azok, akik velük együtt ültek.
³¹ Távozóban így beszélgettek egymás között: Semmi halálra vagy fogságra méltó dolgot nem tett ez az ember.
³² Agrippa pedig azt mondta Fesztusznak: Ezt az embert szabadon lehetne bocsátani, ha a császárhoz nem fellebbezett volna.