---

¹ Volt pedig Cézáreában egy Kornéliusz nevű férfi, százados az úgynevezett itáliai seregből,
² aki kegyes és istenfélő volt egész házanépével együtt, sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelen könyörgött Istenhez.
³ Egy nap, mintegy kilenc óra tájban látomásban világosan látta, hogy az Isten angyala bement hozzá, és megszólította: Kornéliusz!
⁴ Ő pedig ránézett, és rémülten azt kérdezte: Mi az, Uram? Ő pedig azt mondta neki: A te könyörgéseid és alamizsnáid feljutottak Istenhez emlékeztetőül.
⁵ Most azért küldj Joppéba embereket, és hívasd magadhoz Simont, akit Péternek hívnak.
⁶ Ő egy Simon nevű tímárnál van szálláson, akinek a háza a tenger mellett van.
⁷ Ahogy elment az angyal, aki vele beszélt, Kornéliusz szólított kettőt a szolgái közül és egy istenfélő katonát azok közül, akik rendelkezésére álltak,
⁸ és miután elmondott nekik mindent, elküldte őket Joppéba.
⁹ Másnap pedig, ahogy azok úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter hat óra tájban felment a ház felső részére imádkozni.
¹⁰ De megéhezett, és enni akart, amíg azonban ételt készítettek neki, révületbe esett,
¹¹ és látta, hogy az ég megnyílt, és leszállt hozzá valami edényféle, mint egy nagy lepedő, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le a földre.
¹² Ebben mindenféle földi négylábú állat, csúszómászó és égi madár volt.
¹³ És hang hallatszott: Kelj fel, Péter, öljed és egyél!
¹⁴ Péter pedig azt mondta: Semmiképpen sem, Uram, mert sohasem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant.
¹⁵ De másodszor is szólt a hang: Amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak!
¹⁶ Ez pedig háromszor is megtörtént, majd nyomban felvitetett az edény az égbe.
¹⁷ Ahogy Péter magában tűnődött, hogy mi lehet az a látomás, amelyet látott, azok a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, Simon háza felől kérdezősködve a kapuhoz érkeztek,
¹⁸ és bekiáltva érdeklődtek, hogy Simon, akit Péternek hívnak, ott van-e szálláson.
¹⁹ És amíg Péter a látomás felől gondolkodott, azt mondta neki a Lélek: Íme, három férfi keres téged.
²⁰ Kelj fel azért, menj le, és minden tétovázás nélkül menj el velük, mert én küldtem őket.
²¹ Péter akkor lement azokhoz a férfiakhoz, és azt mondta: Íme, én vagyok az, akit kerestek. Mi járatban vagytok?
²² Ők pedig azt mondták: Kornéliusz százados, igaz és istenfélő férfi, aki mellett a zsidók egész népe jó bizonyságot tesz, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson téged a házához, és hallgassa meg, amit mondasz.
²³ Erre behívta és vendégül látta őket.Másnap pedig felkelt, elment velük, és a joppéi testvérek közül is néhányan vele mentek.
²⁴ A következő nap Cézáreába jutottak. Kornéliusz már várta őket, és összehívta a rokonait és jó barátait.
²⁵ És ahogy Péter bement, Kornéliusz elébe ment, és lábához borulva imádta őt.
²⁶ Péter azonban felemelte, és azt mondta: Kelj fel, én magam is ember vagyok.
²⁷ Vele beszélgetve belépett, és ott találta a sok összegyűlt embert.
²⁸ Így szólt hozzájuk: Tudjátok, hogy mennyire tilos zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni vagy ahhoz bemenni, de nekem Isten megmutatta, hogy senkit se mondjak közönséges vagy tisztátalan embernek.
²⁹ Azért ellentmondás nélkül el is jöttem, miután értem küldtetek. Most tehát hadd kérdezzem, mi okból küldtetek értem?
³⁰ Kornéliusz pedig így válaszolt: Négy nappal ezelőtt, ebben az időben, úgy kilenc óra tájban imádkoztam a házamban, és íme, egy férfi állt meg előttem fényes ruhában,
³¹ és azt mondta: Kornéliusz, imádságod meghallgatásra talált, és alamizsnáidról megemlékeztek az Isten színe előtt.
³² Küldj el azért Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, akit Péternek hívnak. Ő Simon tímár házában szállt meg a tenger mellett.
³³ Azonnal érted küldtem tehát, és jól tetted, hogy eljöttél. Most azért mi mindnyájan az Isten előtt állunk, hogy meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr.
³⁴ Péter pedig megnyitotta száját, és azt mondta: Most értettem meg igazán, hogy Isten nem személyválogató,
³⁵ hanem minden népben kedves előtte, aki őt féli, és igazságot cselekszik.
³⁶ Ez az az ige, amelyet Izráel fiainak küldött, békességet hirdetve Jézus Krisztus által, aki mindenek Ura.
³⁷ Tudjátok, mi történt Galileától kezdve egész Júdeában az után a keresztség után, amelyet János prédikált,
³⁸ hogyan kente fel Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal, aki amerre csak járt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, aki az ördög hatalmában volt, mert az Isten volt vele.
³⁹ Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit a zsidók tartományában és Jeruzsálemben tett. Őt ugyan fára feszítve megölték,
⁴⁰ de Isten harmadnapon feltámasztotta, és megadta neki, hogy láthatóan megjelenjék;
⁴¹ de nem az egész népnek, hanem az Istentől előre kiválasztott tanúknak: nekünk, akik együtt ettünk és együtt ittunk vele, miután feltámadt a halálból.
⁴² És megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak.
⁴³ A próféták mind róla tesznek bizonyságot, hogy mindaz, aki hisz benne, bűnbocsánatot nyer az ő neve által.
⁴⁴ Míg Péter ezeket a szavakat mondta, a Szentlélek leszállt mindazokra, akik hallgatták az igét.
⁴⁵ A zsidóságból való hívek, mindazok, akik Péterrel együtt jöttek, álmélkodtak, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka.
⁴⁶ Mert hallották, hogy nyelveken szólnak, és magasztalják Istent. Akkor Péter azt mondta:
⁴⁷ Vajon megtagadhatja-e valaki a vizet ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik hozzánk hasonlóan vették a Szentlelket?
⁴⁸ És megparancsolta, hogy keresztelkedjenek meg Jézus Krisztus nevében. Akkor kérték őt, hogy maradjon náluk néhány napig.