---

¹ Miután átmentek Amfipoliszon és Apollónián, Thesszalonikába érkeztek, ahol zsinagógájuk volt a zsidóknak.
² Pál pedig szokása szerint bement hozzájuk, és három szombaton át vitatkozott velük az Írásokból,
³ magyarázta és bizonyította nekik, hogy Krisztusnak szenvednie kellett, és fel kellett támadnia a halálból, és hogy ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek nektek.
⁴ És közülük némelyek hittek, és csatlakoztak Pálhoz és Szilászhoz, csakúgy, mint sokan az istenfélő görögök közül, valamint nem kevesen az előkelő asszonyok közül is.
⁵ A zsidók pedig irigységtől indítva maguk mellé vettek a piaci népségből néhány gonosz embert, és csődületet támasztva fellázították a várost, majd Jázon házához vonulva igyekeztek őket kihozni a nép közé.
⁶ Amikor pedig nem találták őket, Jázont és néhány testvért a városi vezetők elé hurcoltak, és azt kiáltozták, hogy ezek a világfelforgatók itt is megjelentek,
⁷ akiket Jázon a házába fogadott, pedig ezek mindnyájan a császár parancsai ellen cselekszenek, mivelhogy mást tartanak királynak: Jézust.
⁸ Fel is izgatták a sokaságot és a város elöljáróit, akik ezt hallották.
⁹ De amikor Jázon és a többiek kezességet vállaltak értük, elbocsátották őket.
¹⁰ A testvérek pedig azonnal, még akkor éjjel elküldték Pált Szilásszal együtt Béreába, akik amikor megérkeztek, felkeresték a zsidók zsinagógáját.
¹¹ Ezek pedig nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, úgyhogy az igét teljes készséggel befogadták, és mindennap kutatták az Írásokat, hogy valóban úgy vannak-e ezek.
¹² Sokan hittek azért közülük, sőt az előkelő görög asszonyok és férfiak közül sem kevesen.
¹³ Amikor azonban a thesszalonikai zsidók megtudták, hogy Pál Béreában is hirdeti az Isten igéjét, elmentek, és a sokaságot ott is felizgatták és fellázították.
¹⁴ De a testvérek akkor azonnal elküldték Pált, hogy utazzon a tengerig, Szilász és Timóteus azonban ott maradt.
¹⁵ Pált kísérői elvitték egészen Athénig, majd azzal az utasítással tértek vissza, hogy Szilász és Timóteus minél hamarabb menjen hozzá.
¹⁶ Amíg Athénben Pál rájuk várt, háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal.
¹⁷ Mindennap vitatkozott a zsinagógában az istenfélő zsidókkal, a piacon pedig azokkal, akiket ott talált.
¹⁸ Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitázott vele, egyesek azt kérdezték: Ugyan mit akarhat ez a fecsegő mondani? Mások meg: Idegen istenségek hirdetőjének látszik, mivelhogy Jézust és a feltámadást hirdette nekik.
¹⁹ Megragadták, és az Areopágoszra vitték, ezt mondva: Megtudhatnánk, hogy mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz?
²⁰ Mert valami idegen dolgokat beszélsz a mi füleinknek, szeretnénk azért megérteni, miről is van szó.
²¹ Az athéniek ugyanis és az ott lakó jövevények valamennyien mással sem töltötték idejüket, mint hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak.
²² Pál tehát kiállt az Areopágosz kö ze pé re, és így szólt: Athéni férfiak! Minden tekintetben nagyon vallásosnak tekintelek titeket,
²³ mert amikor bejártam és megszemléltem szentélyeiteket, találtam egy olyan oltárt is, amelyre ez volt ráírva: Az ismeretlen Istennek. Akit azért ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek.
²⁴ Az Isten, aki a világot teremtette és mindazt, ami abban van, mivel ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik,
²⁵ emberi kéz szolgálatára nem szorul, mintha valamire is szüksége lenne, hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent.
²⁶ Az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész színén, és előre meghatározta rendelt idejüket és lakóhelyük határait,
²⁷ hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatnák és megtalálhatnák, hiszen nincs messze egyikünktől sem.
²⁸ Mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk, amint költőitek közül is mondták némelyek: Az ő nemzetsége vagyunk.
²⁹ Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy az istenség aranyhoz, ezüsthöz vagy kőhöz, a művészet és az emberi elképzelés alkotásaihoz hasonló.
³⁰ A tudatlanság idejét azért elnézte Isten, de most azt parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek.
³¹ Mert rendelt egy napot, amelyen megítéli majd a föld kerekségét igazságosan egy férfi által, akit arra rendelt. Bizonyságot adott erről mindenkinek azzal, hogy feltámasztotta őt a halottak közül.
³² Amikor azonban a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: Majd még meghallgatunk téged efelől.
³³ Így Pál eltávozott körükből.
³⁴ Néhány ember azonban hívővé lett, és csatlakozott hozzá. Köztük volt az areopágita Dioniziosz, egy Damarisz nevű asszony és velük együtt mások is.