---

¹ Így jutott el Pál Derbébe és Lisztrába. Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, egy hívő zsidó asszonynak és görög apának a fia,
² akiről jó bizonyságot tettek a Lisztrában és Ikóniumban levő testvérek.
³ Ezt Pál magával akarta vinni, ezért az ott lakó zsidókra való tekintettel körülmetélte, mert mindenki tudta, hogy az apja görög volt.
⁴ Amikor végigjárták a városokat, meghagyták nekik, hogy tartsák meg a rendeléseket, amelyeket a Jeruzsálemben levő apostolok és vének hoztak.
⁵ A gyülekezetek pedig naponként erősödtek a hitben, és gyarapodtak lélekszámban.
⁶ Frígiát és Galácia tartományát járták be, mert a Szentlélek visszatartotta őket, hogy az igét Ázsiában hirdessék,
⁷ így Mízia felé menve, Bitíniába próbáltak jutni, de Jézus Lelke nem engedte őket.
⁸ Akkor Mízián át lementek Tróászba.
⁹ Azon az éjjelen látomás jelent meg Pálnak: egy macedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: Jöjj át Macedóniába, és segíts nekünk!
¹⁰ Ahogy a látomást látta, azonnal igyekeztünk elmenni Macedóniába, mert megértettük, hogy oda hívott minket az Úr, hogy azoknak prédikáljuk az evangéliumot.
¹¹ Elhajózva Tróászból egyenesen Szamotrákéba mentünk, másnap Neápoliszba,
¹² onnan pedig Filippibe, amely római település, Macedónia e részének első városa. Ebben a városban töltöttünk néhány napot.
¹³ És szombaton kimentünk a városkapun kívül egy folyó mellé, ahol gondoltuk, hogy imádkozni szoktak, leültünk, és beszélgettünk az összegyűlt asszonyokkal.
¹⁴ Egy Lídia nevű, Thiatíra városbeli bíborárus asszony, aki félte az Istent, hallgatott ránk. Ennek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mondott.
¹⁵ Amikor pedig a házanépével együtt megkeresztelkedett, így kérlelt minket: Ha az Úr hívének ítéltetek engem, gyertek az én házamhoz, és maradjatok ott! És unszolt minket.
¹⁶ Történt pedig, hogy amikor imádkozásra mentünk, egy szolgálóleányka jött elénk, akiben jövendőmondás lelke volt, és aki urainak nagy hasznot hozott jövendőmondásával.
¹⁷ Ez követte Pált és minket, és így kiáltozott: Ezek az emberek a magasságos Isten szolgái, akik nektek az üdvösség útját hirdetik.
¹⁸ Ezt pedig több napon át művelte. Pált azonban bosszantotta ez, és hátrafordulva azt mondta a léleknek: Jézus Krisztus nevében parancsolom neked, hogy menj ki belőle! És az még abban az órában kiment belőle.
¹⁹ Annak urai pedig, amikor látták, hogy keresetük reménysége elveszett, megragadták Pált és Szilászt, és a piactérre, a hatóságok elé hurcolták őket.
²⁰ Odavitték őket a bírákhoz, és azt mondták: Ezek az emberek megháborítják a városunkat, zsidók lévén
²¹ olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nem szabad nekünk sem átvennünk, sem követnünk, mivelhogy rómaiak vagyunk.
²² És velük együtt a sokaság is ellenük fordult, a bírák pedig letépették ruháikat, és megvesszőztették őket.
²³ Miután sok ütést mértek rájuk, börtönbe vetették őket, megparancsolva a tömlöctartónak, hogy szigorúan őrizze őket.
²⁴ Az pedig a parancsnak megfelelően a belső börtönbe zárta őket, és lábukat kalodába szorította.
²⁵ Éjféltájban pedig Pál és Szilász imádkozott, és énekkel dicsőítette Istent. A foglyok pedig hallgatták őket.
²⁶ És hirtelen nagy földrengés támadt, úgyannyira, hogy megrendültek a börtön alapjai, és azonnal kinyílt minden ajtó, és a bilincsek mindenkiről leestek.
²⁷ A börtönőr pedig álmából fölriadva látta, hogy nyitva vannak a börtön ajtajai, kivonta kardját, és meg akarta ölni magát, mert azt gondolta, hogy megszöktek a foglyok.
²⁸ Pál azonban hangosan így kiáltott: Semmi kárt ne tégy magadban, mert mindnyájan itt vagyunk!
²⁹ Az pedig világosságot kérve berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé,
³⁰ majd kihozta őket, és azt kérdezte: Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek?
³¹ Azok pedig így válaszoltak: Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!
³² És hirdették neki az Úr igéjét, és mindazoknak, akik az ő házánál voltak.
³³ Ő pedig magához vette őket az éjszakának abban az órájában, kimosta őket sebeikből, és azonnal megkeresztelkedett az övéivel együtt.
³⁴ És bevitte őket a házába, asztalt terített nekik, és egész házanépével együtt örvendezett, hogy Istenben való hitre jutott.
³⁵ Amikor pedig megvirradt, a bírák elküldték a szolgákat ezzel az üzenettel: Bocsásd el azokat az embereket!
³⁶ A tömlöctartó pedig tudtára adta ezt az üzenetet Pálnak: A bírák ideküldtek, hogy bocsássalak el titeket, most tehát távozhattok, menjetek el békességgel!
³⁷ Pál pedig azt mondta nekik: Megvesszőztek minket nyilvánosan, ítélet nélkül, holott római polgárok vagyunk, és börtönbe vetettek, és most titokban akarnak bennünket kiküldeni? Azt nem, hanem jöjjenek ide, és ők maguk vezessenek ki minket!
³⁸ A szolgák pedig elmondták a bíráknak ezeket a szavakat, azok pedig megijedtek, amikor meghallották, hogy rómaiak.
³⁹ Odamentek, és bocsánatot kértek tőlük, majd kikísérték őket, és kérték, hogy távozzanak a városból.
⁴⁰ Ők pedig, ahogy kijöttek a börtönből, elmentek Lídiához, és a testvéreket látva vigasztalták őket, majd eltávoztak.