---

¹ Ezékiás király tizennegyedik esztendejében feljött Szanhérib asszír király Júda minden megerősített városa ellen, és bevette őket.
² Azután Asszíria királya elküldte Rabsakét Lákisból Jeruzsálembe, Ezékiás királyhoz nagy sereggel. Az megállt a Felső-tó folyásánál, amely a Ruhamosók mezejének útjánál van.
³ Kiment hozzá Eljákim, Hilkijjáhú fia, az udvarnagy, Sebná, a kancellár és Jóáh, Aszáf fia, a krónikás.
⁴ Rabsaké azt mondta nekik: Mondjátok meg Ezékiásnak: „Így szól a nagy király, Asszíria királya: Milyen bizodalom az, amelyre támaszkodsz?
⁵ Azt mondom, hogy csak üres beszéd az, hogy ész és erő van nálatok a háborúhoz. Hát kiben bízol, hogy ellenem támadtál?
⁶ Íme, te Egyiptomban, e megtört nádszálban bízol, pedig aki rá támaszkodik, annak belemegy a tenyerébe, és átszúrja azt. Ilyen a fáraó, Egyiptom királya mindenkihez, aki benne bízik.
⁷ Vagy azt mondod nekem: Az ÚRban, a mi Istenünkben bízunk?! Vajon nem ő az, akinek magaslatait és oltárait Ezékiás leromboltatta, és azt mondta Júdának és Jeruzsálemnek: ez előtt az oltár előtt boruljatok le?
⁸ Most azért fogadj hát az én urammal, az asszír királlyal, és adok neked kétezer lovat, ha ugyan tudsz lovasokat ültetni rájuk.
⁹ Hogyan állhatnál ellen egyetlen helytartónak is uram legkisebb szolgái közül? Vagy Egyiptomban bízol a harci szekerei és lovasai miatt?
¹⁰ Most talán az ÚR tudta nélkül jöttem e föld ellen, hogy elpusztítsam? Az ÚR mondta nekem: Menj ez ellen a föld ellen, és pusztítsd el!”
¹¹ Akkor Eljákim, Sebná és Jóáh ezt mondta Rabsakénak: Szólj, kérünk, szolgáidhoz arám nyelven, mert megértjük azt. Ne szólj hozzánk júdai nyelven, a kőfalon levő hadi nép füle hallatára.
¹² De Rabsaké azt mondta: Vajon a te uradhoz és tehozzád küldött engem az én uram, hogy ezeket elmondjam? Nem inkább azokhoz az emberekhez-e, akik a kőfalon ülnek, s akiknek majd veletek együtt kell saját ganéjukat enniük, és vizeletüket inniuk?
¹³ Akkor odaállt Rabsaké, és hangosan így kiáltott júdai nyelven: Halljátok a nagy királynak, Asszíria királyának az üzenetét!
¹⁴ Ezt mondja a király: Ne hagyjátok, hogy megcsaljon benneteket Ezékiás, mert nem szabadíthat meg titeket.
¹⁵ És ne hagyjátok, hogy Ezékiás az ÚRral biztasson titeket, és ezt mondja: Biztos, hogy megszabadít bennünket az ÚR, nem kerül ez a város az asszíriai király kezébe!
¹⁶ Ne hallgassatok Ezékiásra, mert azt mondja Asszíria királya: Kössetek békét velem, és jöjjetek ki hozzám! Akkor mindenki ehet szőlőjéből és olajfájáról, és ihat kútjának vizéből,
¹⁷ amíg el nem jövök, és olyan földre nem viszlek titeket, amilyen a ti földetek: gabonát és mustot adó földre, kenyeret és szőlőt adó földre.
¹⁸ Nehogy rászedjen titeket Ezékiás e szavakkal: Az ÚR megszabadít minket! Megszabadította-e bármelyik nép földjét a maga istene Asszíria királyának a kezéből?
¹⁹ Hol vannak Hamát és Arpád istenei? Hol vannak Szefarvaim istenei? Talán bizony megmentették Samáriát a kezemből?
²⁰ Ezeknek az országoknak az összes istene közül kicsoda az, aki meg tudta szabadítani országát az én kezemből? Hát az ÚR megszabadíthatja-e kezemből Jeruzsálemet?
²¹ Ők pedig hallgattak, és egy szót sem feleltek, mert a király azt parancsolta: Ne feleljetek neki!
²² Akkor Eljákim, Hilkijjáhú fia, az udvarnagy és Sebná, a kancellár és Jóáh, Aszáf fia, a krónikás elment Ezékiáshoz megszaggatott ruhában, és hírül adták neki Rabsaké beszédét.