1Jövendölés a látomás völgye ellen. Mi lelt, hogy mindnyájan fölmentetek a házak tetejére?
2Te lármával teli, zajos város, örvendező város, elesettjeidet nem fegyverrel ölték meg, és nem harcban hullottak el!
3Hadnagyaid íjlövés nélkül mind elszaladtak, de elfogták őket. Mind megkötözték, akiket csak megtaláltak közületek, bár messzire akartak futni.
4Ezért azt mondom: Ne nézzetek rám, hadd keseregjek sírva! Ne siessetek vigasztalni engem népem leányának romlása fölött.
5Mert rémület, eltiprás és zavar napja jön az Úrtól, a Seregek URától a látomás völgyére: ledől a kőfal, és kiáltás hangzik a hegyek felé.
6Élám fölveszi a tegezt, és jön harci szekéren emberekkel és lovasokkal, Kir pedig előszedi a pajzsot.
7Kedves völgyeid megtelnek harci szekerekkel, és lovasok nyomulnak a kapu felé.
8Félretolják Júda védelmét, és azon a napon az Erdő-házának fegyverzetére figyelsz.
9Meglátjátok, hogy Dávid városán sok repedés van, és összegyűjtitek az Alsó-tó vizét.
10Számba veszitek Jeruzsálem házait, és leromboltok néhány házat, hogy a kőfalat megerősíthessétek.
11Víztárolót csináltok a két kőfal között a Régi-tó vizének, de nem tekintetek arra, aki ezt cselekedte, és nem látjátok meg, aki régen elvégezte ezt!
12Az Úr, a Seregek URa azon a napon sírásra és gyászolásra, kopaszra nyírásra és zsákruhaöltésre hív.
13De ehelyett, íme, vigasság és öröm van, állatokat ölnek, juhokat vágnak, húsevés és borivás van: együnk, igyunk, mert holnap meghalunk!
14Kijelentette a fülemnek a Seregek URa: Nem kaptok bocsánatot erre a bűnre, míg csak meg nem haltok – így szól az Úr, a Seregek URa.
15Így szól az Úr, a Seregek URa: Eredj, menj el a főemberhez, Sebnához, a királyi palota intézőjéhez, és mondd meg neki:
16„Mi jogod van itt, és ki engedte meg neked, hogy sírt vágass itt magadnak? Magas helyen vágatod sírodat, és sziklába vésetsz hajlékot magadnak!
17Íme, az ÚR erősen megragad, ó, ember, és elhajít téged erős hajítással.
18Összegöngyöl, mint egy gombolyagot, elhajít, mint egy labdát, nagyon messzi földre. Ott halsz meg, oda jutnak dicsőséges szekereid, te, urad házának gyalázata!
19Kivetlek tisztségedből, és lerántalak hivatalodból.
20Azon a napon elhívom szolgámat, Eljákimot, Hilkijjá fiát,
21köntösödbe öltöztetem, öveddel megerősítem, és kezébe adom hatalmadat. Ő lesz atyja Jeruzsálem lakóinak és Júda házának.
22Az ő vállára teszem Dávid házának kulcsát, és amit megnyit, senki be nem zárja, és amit bezár, senki ki nem nyitja.
23Beverem őt biztos helyre, mint a szöget, és dicsőséges lesz trónja atyja házában.
24Őrá függesztik atyja házának minden dicsőségét: utódait és ivadékait, a legkisebb edényt is az ivóedényektől az összes korsóig.
25Azon a napon – azt mondja a Seregek URa – kiesik a szög, amelyet biztos helyre vertek, letörik és leesik, a teher pedig, amely rajta volt, összetörik, mert az ÚR szólt.”