---

¹ Ki az, aki Edómból jön, vörös ruhában, ékes öltözetben, ereje teljében közeleg Bocrából? Én, aki igazat szólok, hatalmam van a szabadításra.
² Miért vörös az öltözeted, és a ruhád, mint a borsajtóban taposóé?
³ A borsajtót egyedül tapostam, a népek közül senki sem volt velem. Megtiportam őket fölindulásomban, és széttapostam őket haragomban: így fröccsent vérük ruhámra, és egész öltözetemet beszennyeztem.
⁴ Mert bosszúállás napja volt a szívemben, és eljött megváltásom esztendeje.
⁵ Körültekintettem, de nem volt segítő, álmélkodtam, de nem volt támaszom. Saját karom segített nekem, és haragom támogatott!
⁶ Népeket tapostam meg fölindulásomban, megrészegítettem őket haragomban, és kiontottam vérüket a földre!
⁷ Az ÚR kegyelmes tetteiről emlékezem és az ÚR dicséretéről, mindarról, amit az ÚR cselekedett velünk. Izráel háza iránti nagy jóságáról, amelyet irgalmasan és nagy kegyelmében közölt velük.
⁸ Azt mondta: Bizony, ők mégis az én népem, fiaim, akik nem csalnak meg. És így szabadítójuk lett nekik.
⁹ Minden szenvedésüket ő is megszenvedte, és arcának angyala szabadította meg őket, szeretetében és kegyelmében váltotta meg őket, fölvette és hordozta őket a régi idők minden napján.
¹⁰ Ők azonban engedetlenek voltak, és megszomorították szent lelkét. Ezért ellenségükké lett, és harcolt ellenük.
¹¹ De megemlékezett népe Mózes régi napjairól: hol van, aki a tengerből kihozta őket nyájának pásztorával? Hol van, aki beleárasztotta szent lelkét?
¹² Hol van, akinek dicsőséges karja Mózes jobbjával járt, aki kettéválasztotta előttük a vizet, hogy magának örök nevet szerezzen?
¹³ Átvezette őket a mélységeken, mint lovat a pusztaságon, és nem botlottak meg.
¹⁴ Mint a jószág, amely leereszkedik a völgybe, úgy vitte őket a nyugalomba az ÚR lelke. Így vezetted népedet, hogy dicső nevet szerezz magadnak!
¹⁵ Tekints alá az égből, nézz le szentséged és dicsőséged hajlékából! Hol van féltő szereteted és hatalmad? Szíved dobogását és irgalmadat visszatartod tőlem?
¹⁶ Hiszen te vagy a mi Atyánk! Ábrahám nem tud rólunk, Izráel nem ismer bennünket. URam, te vagy a mi Atyánk, megváltónk, öröktől fogva ez a neved.
¹⁷ Miért engedsz eltévelyedni minket útjaidról, URam? Miért keményíted meg szívünket, hogy ne féljünk téged? Fordulj szolgáid felé, örökséged nemzetségei felé!
¹⁸ Szent néped csak kis ideig birtokolta földjét, ellenségeink letaposták szentélyedet.
¹⁹ Olyanok lettünk, mint akiken sosem uralkodtál, mint akiket nem a te nevedről neveznek.