---

¹ Kelj föl, ragyogjál, mert eljött világosságod, és az ÚR dicsősége megjelent rajtad!
² Mert íme, sötétség borítja a földet, és sűrű sötétség a népeket, de fölötted fölragyog az ÚR, és dicsősége látható lesz rajtad.
³ Népek jönnek világosságodhoz és királyok a rád ragyogó fényességhez.
⁴ Emeld föl szemedet, nézz körül: mindnyájan egybegyűltek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, leányaidat ölben hozzák el.
⁵ Amikor meglátod, ragyogsz majd az örömtől, beleremeg és kitárul a szíved. Hozzád tér a tenger kincsözöne, és feléd tart a népek gazdagsága.
⁶ Elborít a tevék sokasága, Midján és Éfa tevéi; mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az ÚR dicséretét hirdetik.
⁷ Kédár minden nyája hozzád gyűlik, Nebájót kosai neked szolgálnak. Oltáromra kerülnek nekem kedves áldozatul, így dicsőítem meg dicsőséges házamat.
⁸ Kik ezek, akik repülnek, mint a felleg, és mint a galambok a dúcaikhoz?
⁹ Igen, engem várnak a szigetek. Elöl Tarsís hajói, hogy elhozzák fiaidat messziről ezüstjükkel és aranyukkal együtt a te URad és Istened nevének és Izráel Szentjének dicséretére, hogy fölékesítsen téged.
¹⁰ Idegenek építik kőfalaidat, és királyaik neked szolgálnak. Bár haragomban megvertelek, de kegyelmesen megkönyörülök rajtad.
¹¹ Kapuid szüntelen nyitva lesznek, nem zárják be őket sem éjjel, sem nappal, hogy elhozhassák neked a népek gazdagságát, és királyaikkal az élen eléd hozzák.
¹² Mert elvész az a nép és az az ország, amely nem akar neked szolgálni, azok a népek mindenestül elpusztulnak.
¹³ Hozzád tart a Libánon ékessége: a ciprus, kőris és sudárcédrus mind, hogy szentélyem fölékesítésére legyen, hogy lábaim helyét megdicsőítsem.
¹⁴ A téged nyomorgatók fiai meghajolva járulnak eléd, és akik eddig megvetettek téged, mind lábad elé borulnak. Az ÚR városának neveznek majd, Izráel Szentje Sionjának.
¹⁵ Noha elhagyott és gyűlölt voltál, és nem járt feléd senki, örökké fenségessé teszlek és örvendezővé nemzedékről nemzedékre.
¹⁶ Népek tejét szopod, királyi emlőket szopsz, és megtudod, hogy én, az ÚR vagyok szabadítód és megváltód, Jákób erős Istene.
¹⁷ Réz helyett aranyat hozatok, vas helyett ezüstöt, fák helyett rezet és kövek helyett vasat. Vezetőddé teszem a békességet és elöljáróddá az igazságot.
¹⁸ Nem hallasz hírt többé földeden erőszakról, határaidban pusztításról és romlásról; Isten szabadítását hívod kőfalaidnak és dicséretét kapuidnak.
¹⁹ Nem a nap lesz többé nappali világosságod, és nem a hold fénye világít neked, hanem az ÚR lesz örök világosságod, és Istened lesz ékességed.
²⁰ Nem megy le többé napod, és holdad sem fogy el, mert az ÚR lesz örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.
²¹ Egész néped igaz lesz, és mindörökké birtokolják a földet. Ültetvényem vesszőszálai ők, kezem műve az én dicsőségemre.
²² A legkisebb is ezerré nő és a legkevesebb is hatalmas néppé. Én, az ÚR a maga idejében megteszem ezt.