---

¹ Engedtem, hogy megkeressenek azok, akik nem is kérdeztek; hagytam, hogy megtaláljanak azok, akik nem is kerestek. Ezt mondtam: Íme, itt vagyok. Itt vagyok annak a népnek, amely nem hívta segítségül nevemet.
² Egész nap kitártam kezemet a pártütő nép felé, amely nem a jó úton jár, hanem saját gondolatai szerint.
³ A nép felé, amely szemtől szembe szüntelen ingerel engem, kertekben áldozik, és téglaoltárokon mutat be illatáldozatot.
⁴ Sírok közt üldögél, és az éjszakát titkos helyeken tölti, disznóhúst eszik, és förtelmes leves van tálaiban.
⁵ Azt mondja: Maradj távol, ne jöjj hozzám, mert szent vagyok neked! E nép olyan, mint a füst az orromban, mint a szüntelen égő tűz.
⁶ Íme, föl van írva színem előtt: nem hallgatok, amíg meg nem fizetek nekik. Mielőbb megfizetek nekik!
⁷ Vétkeitekért és atyáitok vétkeiért egyaránt – így szól az ÚR –, akik a hegyeken tömjéneztek és a halmokon csúfoltak meg engem, visszamérem keblükbe előbbi tetteik büntetését.
⁸ Így szól az ÚR: Amikor mustnak valót lelnek a fürtök között, azt mondják: „Ne veszítsd el, mert áldás van benne!”, ekként cselekszem szolgáimmal is: nem veszítem el mindnyájukat.
⁹ Utódot sarjasztok Jákóbból és Júdából, olyat, aki hegyeim örököse lesz. Választottaim fogják birtokolni, és szolgáim laknak majd ott!
¹⁰ A Sáron nyájak legelőjévé lesz, az Ákor völgye pedig a jószág pihenőhelyévé népem számára, amely engem keres.
¹¹ Titeket pedig, akik az URat elhagytátok, akik elfeledkeztetek szent hegyemről, titeket, akik a szerencseistennek készítetek asztalt, a sorsistennőnek töltötök italáldozatot,
¹² titeket kard alá számlállak, és mindnyájan leborultok, hogy levágjanak benneteket. Mert hívtalak, de nem feleltetek, szóltam, és nem hallottátok meg. Gonoszt cselekedtetek szememben, és azt választottátok, amit nem szeretek.
¹³ Azért így szól az ÚR Isten: Íme, szolgáim esznek, ti pedig éheztek, íme, szolgáim isznak, ti pedig szomjaztok, íme, szolgáim örvendeznek, de ti megszégyenültök.
¹⁴ Íme, szolgáim vigadoznak, és ti kiáltani fogtok szívetek fájdalmában, megtört lélekkel fogtok jajgatni.
¹⁵ Átok gyanánt használják majd választottaim hátrahagyott neveteket. Így öl meg titeket az én Uram, az ÚR! Szolgáinak pedig más nevet ad.
¹⁶ Hogy aki áldást mond e földön, az az igaz Isten által mondjon áldást, és aki esküszik e földön, az az igaz Istenre esküdjék, mert feledésbe merül a régi nyomorúság, és eltűnik szemem elől.
¹⁷ Mert íme, új egeket és új földet teremtek, nem emlékeznek a régiekre, eszébe sem jut senkinek.
¹⁸ Ezért örüljetek és örvendezzetek mindörökké azoknak, amiket teremtek. Mert íme, Jeruzsálemet jókedvre teremtem és népét örömre.
¹⁹ Vigadok Jeruzsálem fölött, és örvendek népemnek, és nem hallatszik ott többé siralom és kiáltás hangja!
²⁰ Nem lesz ott többé olyan csecsemő, aki csak néhány napig él, sem vénember, aki napjait be nem töltötte volna, mert a legifjabb is százéves korában hal meg, és aki nem ér meg száz évet, az átkozottnak számít.
²¹ Házakat építenek, és laknak is bennük, szőlőket ültetnek, és esznek gyümölcséből.
²² Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne, nem úgy ültetnek, hogy más egye gyümölcsét. Mert népem élete olyan hosszú lesz, mint a fáké, és kezük munkáját élvezik választottaim.
²³ Nem fáradnak hiába, nem szerencsétlenségre szülnek, mivel az ÚR áldottainak utódai ők, és ivadékaik megmaradnak.
²⁴ Mielőtt kiáltanának, én már válaszolok, még beszélnek, és én már meghallgattam.
²⁵ A farkas és a bárány együtt legel, az oroszlán szalmát eszik, mint az ökör, és a kígyónak por lesz a kenyere. Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szent hegyemen – így szól az ÚR.