---

¹ Amikor Ezékiás király meghallotta ezeket, megszaggatta ruháját, zsákruhába öltözött, és bement az ÚR házába.
² Majd elküldte Eljákimot, az udvarnagyot, Sebnát, a kancellárt és a papok zsákruhába öltözött véneit Ézsaiáshoz, Ámóc fiához, a prófétához.
³ Azt mondták neki: Így szól Ezékiás: „Nyomorúságnak, büntetésnek és szégyennek napja ez a nap, mert szülésig jutottak a fiak, de nincs erő a szüléshez!
⁴ Talán meghallja az ÚR, a te Istened Rabsaké beszédét, akit ide küldött ura, az asszíriai király, hogy káromolja az élő Istent, és talán megtorolja azokat a beszédeket, amelyeket meghallott az ÚR, a te Istened. Te pedig imádkozz a maradékért, amely még megvan!”
⁵ Így mentek el Ezékiás király szolgái Ézsaiáshoz.
⁶ Ézsaiás ekkor azt mondta nekik: Így szóljatok uratoknak: „Ezt mondja az ÚR: Ne félj azoktól a beszédektől, amelyeket hallottál, amelyekkel az asszíriai király szolgái szidalmaztak engem!
⁷ Íme, én olyan lelket adok beléje, hogy hírt hallva, visszatérjen országába, és saját országában kard által ejtem el őt.”
⁸ Rabsaké pedig visszatért, de az asszíriai királyt már Libna ellen harcolva találta, mert hallotta, hogy elvonult Lákisból.
⁹ Az ugyanis Tirháká, Kús királya felől azt a hírt hallotta: „Eljött, hogy harcoljon ellened.” Ezt hallva követeket küldött Ezékiáshoz, e szavakkal:
¹⁰ Így szóljatok Ezékiáshoz, Júda királyához: „Meg ne csaljon Istened, akiben bízol, amikor ezt gondolod: nem adatik Jeruzsálem az asszíriai király kezébe!
¹¹ Hiszen hallottad, mit műveltek Asszíria királyai minden országgal: eltörölték őket. Vajon te hogyan szabadulhatnál meg?
¹² Hát megszabadították-e isteneik azokat a népeket, amelyeket elődeim elpusztítottak? Gózánt, Háránt, Recefet és Telasszárban Eden fiait?
¹³ Hol van Hamát királya és Arpád királya, Szefarvaim városának királya meg Héna és Ivva?”
¹⁴ Ezékiás átvette a levelet a követek kezéből, és elolvasta. Majd fölment az ÚR házába, kiterítette Ezékiás az ÚR előtt,
¹⁵ és így könyörgött Ezékiás az ÚRhoz:
¹⁶ Seregek URa, Izráel Istene, aki a kerúbokon ülsz! Te, csak te vagy a föld minden országának Istene, te teremtetted a mennyet és a földet.
¹⁷ Fordítsd hozzám füledet, URam, és hallgass meg, nyisd ki, URam, szemedet, és lásd! Halld meg Szanhérib minden beszédét, amelyeket az élő Isten káromlására üzent!
¹⁸ Bizony, URam, Asszíria királyai elpusztították mindazokat az országokat és földjüket,
¹⁹ és tűzbe vetették isteneiket, mert azok nem istenek voltak, hanem emberi kéz alkotásai: fa és kő. Ezért pusztíthatták el azokat.
²⁰ Most azonban, URam, Istenünk, szabadíts meg bennünket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy egyedül csak te vagy Isten, URam!
²¹ Akkor Ézsaiás, Ámóc fia ezt az üzenetet küldte Ezékiásnak: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Mivel könyörögtél hozzám Szanhérib, Asszíria királya miatt,
²² ezt a beszédet mondja felőle az ÚR: Megvet téged, gúnyt űz belőled Sion szűz leánya, fejét rázza mögötted Jeruzsálem leánya.
²³ Kit káromoltál és szidalmaztál, ki ellen emeltél szót, kire tekintettél oly kevélyen? Izráel Szentjére!
²⁴ Szolgáid által káromoltad az URat, és ezt mondtad: Töméntelen harci szekeremmel fölmentem a hegyek magaslatára és a Libánon csúcsára, kivágtam magas cédrusait, válogatott ciprusait, és följutottam legmagasabb csúcsára és dús erdejébe!
²⁵ Kutat ástam, és vizet ittam, lábammal taposva kiszárítom Egyiptomban a Nílus minden folyóvizét.
²⁶ Hát nem hallottad, hogy régtől fogva elhatároztam, kezdettől elterveztem ezt, most pedig véghezviszem, hogy puszta kőrakássá, rommá legyenek a megerősített városok?
²⁷ Lakóik ereje ellankadt, megrendültek, megszégyenültek, és olyanok lettek, mint a mezei növény és a gyönge fűszál, mint háztetőn a fű: elszáradt, mielőtt szárba szökkent volna!
²⁸ Tudok arról, ha ülsz, ha mész, ha jössz, és hogy miként lázongsz ellenem.
²⁹ Mivel lázongsz ellenem, és mert kevélységed fülembe jutott, horgot vetek orrodba és zablát a szádba, és visszaviszlek azon az úton, amelyen jöttél!
³⁰ Ez legyen a jel számodra: ebben az évben azt eszitek, ami magától terem, a második évben ami abból sarjad, de a harmadik évben vethettek, arathattok, szőlőt ültethettek, és ehetitek gyümölcsét!
³¹ Júda házának maradéka pedig, amely megmenekül, ismét gyökeret ver alul, és gyümölcsöt terem felül.
³² Mert Jeruzsálemből megy ki a maradék, és akik megmenekültek, a Sion hegyéről. A Seregek URának féltő szeretete viszi ezt véghez.
³³ Azért így szól az ÚR Asszíria királyáról: Nem jön be ebbe a városba, nyilat sem lő ki rá, nem vonul ellene pajzzsal, és töltést sem emel ellene.
³⁴ Azon az úton tér vissza, amelyen idejött, a városba nem jön be, azt mondja az ÚR.
³⁵ Megoltalmazom ezt a várost és megszabadítom, önmagamért és szolgámért, Dávidért.
³⁶ Akkor eljött az ÚR angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert. Amikor reggel az emberek fölkeltek, íme, mindenfelé halottak voltak!
³⁷ Ekkor fölkerekedett Szanhérib, Asszíria királya, hazatért, és Ninivében maradt.
³⁸ Egyszer aztán, amikor istenének, Niszróknak a templomában imádkozott, fiai, Adrammelek és Szárecer karddal levágták, majd Arárát földjére menekültek. Fia, Észarhaddón uralkodott utána.