---

¹ Azután megkönyörül az ÚR Jákóbon, és ismét Izráelt választja, és nyugalmat ad nekik földjükön. Jövevények társulnak hozzájuk, és Jákób házához csatlakoznak.
² Fölkarolják őket a népek, és elviszik őket lakhelyükre, Izráel pedig tulajdonává teszi őket az ÚR földjén, szolgáivá és szolgálóivá. Foglyaik lesznek a fogságba ejtőik, és uralkodnak az őket nyomorgatókon.
³ És azon a napon, amelyen nyugalmat ad neked az ÚR fáradságodtól és nyomorúságodtól és attól a kemény szolgálattól, amellyel szolgálnod kellett,
⁴ e gúnydalt énekled Babilón királya fölött, és így szólsz: Vége lett a nyomorgatónak, vége lett az elnyomásnak!
⁵ Eltörte az ÚR a gonoszok pálcáját, az uralkodók vesszejét.
⁶ Aki népeket vert dühében szüntelen veréssel, aki haragjában nemzeteket igázott le, azt most föltartóztathatatlanul kergetik.
⁷ Megnyugodott, csöndes az egész föld, ujjongva énekelnek.
⁸ Még a ciprusok is örvendenek, a Libánon cédrusai ezt mondják: Mióta ledőltél, nem jön favágó ellenünk.
⁹ Megrendül miattad ott lenn a Seol, látva, hogy közeledsz, fölriasztja miattad árnyait, a föld minden hatalmasát, fölkelti trónjukról a népek királyait.
¹⁰ Mind megszólalnak, és ezt mondják neked: Erőtlenné lettél te is, miként mi, hozzánk hasonlóvá lettél!
¹¹ A Seolba hanyatlott kevélységed és lantjaid zengése, férgek lettek fekvőhelyed, és pondrók a takaród!
¹² Miként hullottál le az égből, fényes csillag, hajnal fia? Lehullottál a földre, aki népeken tapostál!
¹³ Holott ezt mondtad szívedben: Az égbe megyek föl, Isten csillagai fölé helyezem trónomat, és az összegyülekezés hegyén telepszem meg, messze északon.
¹⁴ A magas felhők fölé megyek föl, és hasonló leszek a Magasságoshoz.
¹⁵ Pedig a Seolba szállsz alá, a sírgödör mélységébe!
¹⁶ Akik csak látnak, rád tekintenek, és elgondolkoznak: Ez lenne a föld ama háborgatója, aki királyságokat rendített meg?
¹⁷ Aki a földkerekséget pusztasággá tette, városait lerontotta, és foglyait nem bocsátotta haza?
¹⁸ A népek minden királya dicsőségben nyugszik, mindegyik a maga sírjában,
¹⁹ de téged messzire dobnak a sírodból, mint valami hitvány gallyat. Befednek a meggyilkoltak, a karddal átszúrtak, a sziklasírba leszállók, mint valami eltaposott holttestet.
²⁰ Nem úgy lesz temetésed, mint nekik, mert elpusztítottad földedet, megölted népedet. Nem emlegetik soha többé a gonoszok ivadékát.
²¹ Készítsetek vágóhidat fiainak atyáik vétkéért, hogy föl ne keljenek, ne örököljék e földet, és ne töltsék be városokkal e föld színét!
²² Fölkelek ellenük, így szól a Seregek URa, és kivágom Babilón nevét és maradékát, ivadékait és utódait – ezt mondja az ÚR.
²³ Sündisznók birtokává és állóvizek tócsájává teszem, és elsöpröm a pusztítás söprűjével – mondja a Seregek URa.
²⁴ Megesküdött a Seregek URa, és azt mondta: Úgy lesz, ahogy elgondoltam, úgy megy végbe, ahogy elhatároztam:
²⁵ összetöröm Asszíriát földemen, megtaposom hegyeimen, és eltávozik róluk igája, terhe eltávozik vállukról.
²⁶ Ez az elvégzett tanács az egész föld felől, és ez az a fölemelt kéz minden nép fölött.
²⁷ Mert a Seregek URa határozott így, és ki gátolhatja meg? Keze föl van emelve, ki fordíthatja el?
²⁸ Áház király halála évében hangzott el ez a jövendölés.
²⁹ Ne örvendj oly nagyon, Filisztea, hogy eltört a téged verő vesszeje, mert a kígyó gyökeréből vipera támad, és gyümölcse repülő sárkány lesz.
³⁰ De a szegények elsőszülöttei legelésznek, és a szűkölködők biztonságban nyugszanak. Ám a te gyökeredet éhínséggel pusztítom ki, és maradékodat megölöm.
³¹ Jajgass, kapu, kiálts, város! Rettegj, egész Filisztea, mert füst jön észak felől, és nem marad el seregeiből senki sem!
³² Mit kell majd felelni a nép követeinek? Azt, hogy az ÚR vetette meg Sion alapját, és ott találnak oltalmat népe szegényei.