1Jövendölés Babilónia ellen, amelyet Ézsaiás, Ámóc fia látott.
2Emeljetek zászlót a kopár hegyen, hangosan kiáltsatok nekik, intsetek kezetekkel, hogy vonuljanak be a fejedelmek kapuin!
3Parancsoltam megszentelt vitézeimnek, és elhívtam erős harcosaimat haragom végrehajtására, azokat, akik büszkén örvendenek nekem.
4Zúgás hallatszik a hegyeken, nagy néptömeg zajongásához hasonló. Királyságok népeinek zúgása, összegyűlt nemzeteké. A Seregek URa megszemléli a harci sereget.
5Messze földről jönnek, az ég végéről: az ÚR és haragjának eszközei, hogy elpusztítsák az egész országot.
6Jajgassatok, mert közel az ÚR napja, mint a Mindenható pusztítása, úgy jön el.
7Ezért elerőtlenedik minden kéz, és elolvad minden ember szíve.
8Megrémülnek, kínok és fájdalmak fogják el őket, és szenvednek, mint a szülő asszony; megütközve nézik egymást, és arcuk lángba borul.
9Íme, az ÚR napja jön kegyetlen fölindulással és fölgerjedt haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye, és elveszítse róla a bűnösöket.
10Az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják fényüket, a nap sötét lesz, amikor fölkel, és a hold fénye nem tündököl.
11Megbüntetem a földön a bűnt és a gonoszok vétkét, véget vetek a felfuvalkodottak kevélységének, és az erőszakoskodók gőgjét megalázom.
12Ritkábbá teszem az emberek számát a színaranynál és a férfit Ofír aranyánál.
13Ezért megrendítem az egeket, és megindul helyéről a föld is a Seregek URának fölindulása miatt, fölgerjedt haragjának napján.
14Mint az űzött gazella és mint a pásztor nélküli nyáj, mindenki visszatér népéhez, és a maga földjére fut.
15Mindenkit, akit ott találnak, leszúrnak, és akit megfognak, fegyver által hull el.
16Kisdedeiket szemük előtt földhöz vágják, házaikat kirabolják, és feleségüket megszeplősítik.
17Íme, fölindítom ellenük a médeket, akiket nem érdekel az ezüst, és az aranyban sem gyönyörködnek.
18Íjaik leterítik az ifjakat, és nem könyörülnek a méh gyümölcsén, nem szánja szemük a fiakat.
19Olyan lesz Babilón, a királyságok dísze, a káldeusok büszke ékessége, mint amilyen Sodoma és Gomora lett, amikor Isten elpusztította.
20Nem telepednek le ott soha többé, és nemzedékről nemzedékre lakatlan marad. Nem von sátrat ott az arábiai, és pásztorok sem tanyáznak ott,
21hanem vadak heverésznek, és baglyok töltik be házaikat, struccok laknak ott, és vadkecskék szökdelnek.
22Hiénák üvöltenek palotáikban, mulatóhelyeiken pedig sakálok. Nemsokára eljön az ideje, nem késnek napjai.