---

¹ Jaj neked, pusztító, akit még nem pusztítottak el, te csalárd, akit még nem csaltak meg! Ha bevégzed a pusztítást, el fogsz pusztulni, ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni.
² URam, könyörülj rajtunk! Benned remélünk, légy erősségünk reggelenként, és szabadítónk a szorongatás idején!
³ Dörgő szózatodtól elfutnak a népek, ha fölemelkedsz, elszélednek a nemzetek.
⁴ Összegyűjtik zsákmányotokat, ahogy a sáska gyűjtöget, úgy ugranak rá, ahogyan a szöcske ugrik.
⁵ Magasztos az ÚR, mert magasságban lakik, betölti a Siont törvénnyel és igazsággal.
⁶ Biztonságban lesz, gazdag az üdvösségben, bölcsességben és tudományban, az ÚR félelme lesz a kincse.
⁷ Íme, vitézeik ott kint kiáltoznak, a béke követei keservesen sírnak.
⁸ Puszták az országutak, az utakon már nem jár senki. Megszegte a szövetséget, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel!
⁹ Sír és elhervad a föld, megszégyenült, fonnyadozik a Libánon. Olyan lett Sárón, mint a puszta, lombja vesztett a Básán és a Karmel.
¹⁰ Most fölkelek – így szól az ÚR –, most föltámadok, fölemelkedem!
¹¹ Szalmát fogantok, polyvát szültök, dühötök tűz, amely megemészt benneteket.
¹² A népek égetett mésszé lesznek, levágott tövisekké, amelyek tűzben hamvadnak el.
¹³ Halljátok meg, ti távol lakók, mit cselekedtem, ismerjétek meg, ti közel valók, az én hatalmamat!
¹⁴ Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el az istenteleneket: ki lakhat közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhat közülünk örökös hőséggel?
¹⁵ Aki igazságban jár, és egyenesen beszél, aki megveti a zsarolt nyereséget, aki kezével elhárítja és nem fogadja el a megvesztegetést, aki bedugja a fülét, hogy ne halljon a vérontásról, és szemét befogja, hogy ne lásson gonoszságot:
¹⁶ az ilyen magasságban lakik, kőszál a bástyája, kenyerét megkapja, és vize nem fogy el.
¹⁷ A királyt ékességében látja a szemed, és látod a tágas országot.
¹⁸ Szíved a rettentő múltra gondol: hol van az összeíró, hol az adószedő, hol a tornyok összeírója?
¹⁹ Nem látod többé az arcátlan népet, a homályos, érthetetlen ajkú népet, amelynek dadogó nyelvét nem lehet megérteni.
²⁰ Lásd Siont, ünnepeink városát, szemed nézze Jeruzsálemet, a nyugalom hajlékát, a sátrat, amelyet nem bontanak le, melynek cövekeit soha nem húzzák ki, s kötelei sosem szakadnak el.
²¹ Mert dicsőséges lesz ott nekünk az ÚR, folyók és széles vizek helye lesz az, amelyeken nem jár evezős hajó, és nehéz gálya sem vonul át rajta.
²² Mert az ÚR a mi bíránk, az ÚR a törvényadónk, az ÚR a királyunk, ő ment meg bennünket!
²³ Meglazulnak köteleid, nem tartják erősen az árbocrudat, nem feszítik a vitorlát. Akkor sok rablott prédát osztanak, még a sánták is zsákmányt szereznek.
²⁴ Nem mondja egy lakos sem: „Beteg vagyok”, a nép, amely ott lakik, bűnbocsánatot nyer.