---

¹ Így szól az ÚR: Az ég az én trónusom, és a föld a lábam zsámolya. Milyen házat akartok építeni nekem, és milyen helyet nyugvóhelyemül?
² Hiszen az én kezem alkotta mindezeket, így álltak elő mind – mondja az ÚR. Mert én arra tekintek, aki szegény és megtört lelkű, és rettegi beszédemet.
³ Aki bikát vág le: embert is öl. Aki juhval áldozik: a kutyának is nyakát szegi. Aki ételáldozattal jön: disznóvért hoz elém. Aki tömjént gyújt emlékeztetésül: az bálványt is imád. Amint ők így választották meg útjaikat, és lelkük utálatosságaikban gyönyörködött,
⁴ úgy választom meg én is megcsúfolásuk módját, és rájuk hozom, amitől rettegnek. Mert hívtam őket, és senki sem felelt, szóltam, és nem hallgattak rám, gonoszt cselekedtek a szemem előtt, és amit nem szerettem, azt választották.
⁵ Halljátok az ÚR beszédét, akik megremegtek beszédére! Így szólnak testvéreitek, akik gyűlölnek titeket, és eltaszítanak benneteket nevemért: Jelenjék meg az ÚR dicsősége, hogy lássuk örömötöket! De megszégyenülnek majd!
⁶ Halld! Zúgás hallatszik a városból, a templom felől! Az ÚR hangja az, aki megfizet ellenségeinek.
⁷ Mielőtt vajúdott volna, már szült, mielőtt rátört a fájdalom, fiút hozott világra.
⁸ Ki hallott ilyet, mint ez, ki látott ehhez hasonlót? Vajon egy ország egy nap alatt jön világra, és egy nép csak úgy egyszerre születik? Hiszen alig vajúdott Sion, és már meg is szülte fiait!
⁹ Hát én csak megindítsam és ne vezessem le a szülést? – szól az ÚR. Vagy én, aki a szülést levezetem, bezárjam-e a méhet? – így szól Istened.
¹⁰ Örüljetek Jeruzsálemmel, és örvendjetek vele mind, akik szeretitek! Örvendezéssel vigadozzatok vele mindnyájan, akik gyászoltátok!
¹¹ Mert megelégedésig szophattok vigasztalásának emlőjéből, gyönyörködéssel szívhatjátok keblének bőségét.
¹² Mert így szól az ÚR: Íme, kiárasztom rá a békességet, mint folyóvizet, és a népek dicsőségét, mint kiáradt patakot. Táplálni fognak titeket, ölben hordoznak, és térdükön dajkálgatnak benneteket.
¹³ Ahogy az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket, és Jeruzsálemben kaptok vigasztalást!
¹⁴ Meglátjátok, és örül szívetek, csontjaitok virágoznak, mint a zöld fű. Megismerik szolgái az ÚR kezét és az ellenségeivel szembeni haragját.
¹⁵ Mert íme, eljön az ÚR tűzben, és szekerei olyanok, mint a forgószél, hogy megfizessen lángoló haragjával, és megfenyítsen égő lángjával.
¹⁶ Mert tűzzel és kardjával ítél meg az ÚR minden testet; és sokan lesznek, akiket megöl az ÚR.
¹⁷ Mind elpusztulnak, akik azért szentelik és tisztítják meg magukat, hogy a kertekben áldozzanak, követve a középen állót; akik disznóhúst, undokságot és egeret esznek – mondja az ÚR.
¹⁸ Ismerem cselekedeteiteket és gondolataitokat. Eljött az idő, hogy összegyűjtsek minden népet és nyelvet, hogy eljöjjenek, és meglássák dicsőségemet.
¹⁹ Csodás jelet teszek közöttük, és a megmenekülteket elküldöm a népekhez: Tarsísba, Púlba és Lúdba az íjászokhoz, Tubalhoz és Jávánhoz, a messzi szigetekre, amelyek még nem hallottak rólam, és nem látták dicsőségemet, hogy hirdessék dicsőségemet a népek között.
²⁰ Elhozzák minden testvéreteket az összes nép közül ajándékul az ÚRnak: lovakon, szekereken, hintókon, öszvéreken és tevéken hozzák majd őket szent hegyemre, Jeruzsálembe – így szól az ÚR –, úgy, ahogy Izráel fiai hozzák az ajándékot tiszta edényben az ÚR házába.
²¹ És közülük is választok papokat és lévitákat – mondja az ÚR.
²² Mert ahogyan fennmarad előttem az új ég és az új föld, amelyet alkotok – így szól az ÚR –, úgy maradnak fenn utódaitok és nevetek is.
²³ Akkor majd hónapról hónapra és szombatról szombatra eljön minden ember, és leborul előttem – mondja az ÚR.
²⁴ És amikor kimennek, látni fogják azoknak holttestét, akik csalárdul elhagytak engem, mert férgük nem pusztul el, és tüzük nem alszik ki, és minden ember iszonyodni fog tőlük.