---

¹ Ezek után Jézus átkelt a Galileai-tengeren, más néven a Tiberiás taván.
² Nagy sokaság követte, mivel látták csodatetteit, amelyeket a betegekkel tett.
³ Felment Jézus a hegyre, és leült ott a tanítványaival.
⁴ Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe.
⁵ Amikor Jézus feltekintett, és látta, hogy nagy sokaság jön hozzá, azt mondta Fülöpnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?
⁶ Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni.
⁷ Fülöp így válaszolt: Kétszáz dénár árú kenyér sem lenne elég ezeknek, hogy mindenki kapjon valami keveset.
⁸ Akkor az egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére, azt mondta neki:
⁹ Van itt egy gyermek, akinek öt árpakenyere és két hala van, de mi az ennyinek?
¹⁰ Jézus pedig azt mondta: Ültessétek le az embereket. Nagy fű volt azon a helyen, és leültek a férfiak, szám szerint mintegy ötezren.
¹¹ Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és szétosztotta az ott ülőknek, hasonlóképpen a halakat is, amennyit akartak.
¹² Amikor jóllaktak, azt mondta tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, nehogy kárba vesszenek!
¹³ Összeszedték azért, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek megmaradtak az étkezők után.
¹⁴ Az emberek, amikor látták a csodálatos jelt, amelyet Jézus tett, azt mondták: Valóban ez az a próféta, akinek el kellett jönnie a világra.
¹⁵ Amikor Jézus észrevette, hogy jönnek, és erőszakkal királlyá akarják tenni, visszavonult ismét a hegyre egymagában.
¹⁶ Amikor pedig esteledett, tanítványai lementek a tengerhez,
¹⁷ és hajóba szálltak, hogy átmenjenek a tengeren túli Kapernaumba. Már sötét volt, de Jézus még mindig nem jött oda hozzájuk.
¹⁸ A tenger pedig az erős szél miatt háborgott.
¹⁹ Amikor azért huszonöt- vagy harmincfutamnyira beeveztek, és meglátták Jézust, amint a tengeren jár, és a hajóhoz közeledik, megrémültek.
²⁰ Ő pedig azt mondta nekik: Én vagyok, ne féljetek!
²¹ Akkor be akarták venni a hajóba, de a hajó máris azon a parton volt, ahova tartottak.
²² Másnap a tenger túlsó partján maradt sokaság látta, hogy nem volt ott más hajó, csak az az egy, és hogy Jézus nem szállt be a tanítványaival a hajóba, hanem csak tanítványai mentek el.
²³ De jöttek hajók Tiberiásból annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután hálát adott az Úr.
²⁴ És amikor látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, ők is hajókba szálltak, és Kapernaumba mentek Jézust keresni.
²⁵ Amikor megtalálták a tengeren túl, azt kérdezték tőle: Mester, mikor jöttél ide?
²⁶ Jézus pedig így válaszolt: Bizony, bizony mondom nektek, nem azért kerestek engem, mert csodajeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből, és jóllaktatok.
²⁷ Ne a veszendő eledelért fáradozzatok, hanem azért az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, akin az Atya Isten pecsétje van.
²⁸ Ekkor azt kérdezték tőle: Mit kell tennünk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?
²⁹ Jézus így válaszolt nekik: Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.
³⁰ Erre azt kérdezték: Te milyen jelt mutatsz, hogy lássuk, és higgyünk neked? Mit teszel?
³¹ Atyáink a mannát ették a pusztában, ahogy meg van írva: Mennyei kenyeret adott nekik enni.
³² Erre Jézus azt mondta nekik: Bizony, bizony mondom nektek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd nektek az igazi mennyei kenyeret,
³³ mert az az Isten kenyere, amely a mennyből száll alá, és életet ad a világnak.
³⁴ Akkor azt mondták neki: Uram, add nekünk mindenkor ezt a kenyeret!
³⁵ Jézus pedig azt válaszolta: Én vagyok az élet kenyere, aki hozzám jön, nem éhezik meg soha, és aki hisz bennem, nem szomjazik meg soha.
³⁶ De megmondtam nektek, hogy noha láttatok engem, mégsem hisztek.
³⁷ Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, azt semmiképpen nem taszítom el.
³⁸ Mert azért szálltam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.
³⁹ Az pedig annak akarata, aki elküldött engem, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam azt az utolsó napon.
⁴⁰ Az pedig az én Atyámnak akarata, hogy aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen, és feltámasszam az utolsó napon.
⁴¹ A zsidók zúgolódtak ellene, mert azt mondta: Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállt alá.
⁴² És azt mondták: Nemde Jézus ez, a József fia, akinek ismerjük az apját és az anyját? Hogyan mondhatja akkor, hogy a mennyből szállt alá?
⁴³ Jézus ekkor így válaszolt: Ne zúgolódjatok egymás között!
⁴⁴ Senki sem jöhet énhozzám, ha az Atya, aki elküldött engem, nem vonzza őt, én pedig feltámasztom majd az utolsó napon.
⁴⁵ Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Mindaz, aki hallja az Atyát, és tanul tőle, énhozzám jön.
⁴⁶ Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak aki az Istentől van, az látta az Atyát.
⁴⁷ Bizony, bizony mondom nektek, aki hisz, annak örök élete van.
⁴⁸ Én vagyok az élet kenyere.
⁴⁹ A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.
⁵⁰ De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt alá, hogy aki eszik belőle, ne haljon meg.
⁵¹ Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá, ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké. Ez a kenyér pedig az én testem, amelyet odaadok a világ életéért.
⁵² A zsidók egymás között vitatkozni kezdtek, és azt kérdezték: Hogyan adhatja nekünk a testét, hogy azt együk?
⁵³ Jézus azt mondta nekik: Bizony, bizony mondom nektek, ha nem eszitek az Emberfiának testét, és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.
⁵⁴ Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom az utolsó napon.
⁵⁵ Mert az én testem bizony étel, és az én vérem bizony ital.
⁵⁶ Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én is őbenne.
⁵⁷ Ahogy elküldött engem az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog általam.
⁵⁸ Ez a kenyér, amely a mennyből szállt alá, nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké.
⁵⁹ Ezeket mondta, amikor Kapernaumban, a zsinagógában tanított.
⁶⁰ A tanítványai közül többen, akik ezt hallották, azt mondták: Kemény beszéd ez, ki tudja ezt megérteni?
⁶¹ Mivel Jézus magától is tudta, hogy emiatt zúgolódnak tanítványai, azt mondta nekik: Ez megbotránkoztat titeket?
⁶² Hát ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol korábban volt!
⁶³ A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit; a beszédek, amelyeket mondtam nektek, lélek és élet.
⁶⁴ De vannak közöttetek némelyek, akik nem hisznek. Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki elárulja őt.
⁶⁵ És azt mondta: Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg az Atya neki.
⁶⁶ Ettől fogva sokan visszavonultak a tanítványai közül, és többé nem jártak vele.
⁶⁷ Jézus meg is kérdezte a tizenkettőt: Vajon ti is el akartok menni?
⁶⁸ Simon Péter így válaszolt: Uram, kihez mehetnénk? Örök élet beszéde van tenálad,
⁶⁹ és mi elhittük és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje.
⁷⁰ Jézus azt felelte: Nemde én választottalak ki titeket, a tizenkettőt? De egy közületek ördög.
⁷¹ Ezt pedig Júdás Iskáriótesre értette, Simon fiára, mert ez akarta őt elárulni, noha egy volt a tizenkettő közül.