1 A farizeusok között volt egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezetője.
2 Eljött Jézushoz éjjel, és azt mondta neki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem tehet ilyen jeleket, amelyeket teszel, csak ha az Isten van vele.
3 Jézus így válaszolt neki: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten országát.
4 De hogyan születhetik az ember, ha vén? – kérdezte Nikodémus. – Bemehet-e anyja méhébe még egyszer, hogy megszülessen?
5 Jézus azt felelte: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6 Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az.
7 Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: Szükség nektek újonnan születnetek.
8 A szél arra fúj, amerre akar, és hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy. Így van mindenki, aki Lélektől született.
9 Nikodémus megkérdezte: Hogyan lehetséges ez?
10 Jézus így felelt: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket a dolgokat?
11 Bizony, bizony mondom neked, amit tudunk, azt mondjuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, és a mi bizonyságtételünket nem fogadjátok el.
12 Ha a földiekről szóltam nektek, és nem hisztek, hogyan hisztek majd, ha a mennyeiekről szólok?
13 Senki sem ment fel a mennybe, csak az, aki a mennyből szállt alá, az Emberfia.
14 És ahogyan felemelte Mózes a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának felemeltetnie,
15 hogy aki hisz őbenne, annak örök élete legyen.
16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17 Mert Isten nem azért küldte az ő Fiát a világra, hogy elítélje a világot, hanem hogy megmentse a világot általa.
18 Aki hisz őbenne, nem kerül ítéletre, aki pedig nem hisz, az már el is ítéltetett, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
19 Ez pedig az ítélet: A világosság eljött a világra, de az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert cselekedeteik gonoszak voltak.
20 Mert mindenki, aki gonoszul cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek cselekedetei.
21 Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy tetteiről kiderüljön, hogy azok Isten szerint való cselekedetek.
22 Ezután Jézus elment a tanítványaival Júdea földjére, ott tartózkodott velük, és keresztelt.
23 János is keresztelt Ainonban, Szálim közelében, mert ott sok volt a víz, és odajöttek az emberek és megkeresztelkedtek.
24 Jánost akkor még nem vetették börtönbe.
25 Vita támadt János tanítványai és egy zsidó között a tisztulási szertartás felől,
26 és Jánoshoz mentek, és azt mondták neki: Mester, aki veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, íme, az keresztel, és mindenki hozzá megy.
27 János így válaszolt: Az ember csak azt kaphatja, ami a mennyből adatott neki.
28 Ti magatok vagytok a tanúim, hogy megmondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem előtte küldettem el.
29 Akinek menyasszonya van, az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, fölöttébb örül a vőlegény szavának. Ez az örömöm beteljesedett.
30 Neki növekednie kell, nekem pedig egyre kisebbé kell lennem.
31 Aki felülről jön, mindenkinél feljebb való. Aki a földről való, földi az, és földiekről szól, aki a mennyből jön, mindenkinél feljebb való,
32 és arról tesz bizonyságot, amit látott és hallott, de bizonyságtételét senki sem fogadja el.
33 Aki azonban elfogadta bizonyságtételét, ezzel megpecsételte, hogy az Isten igaz.
34 Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja, és annak Isten mérték nélkül adja a Lelket.
35 Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent.
36 Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem Isten haragja marad rajta.