1 Volt pedig egy beteg, Lázár, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának a falujából.
2 Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és hajával törölte meg a lábát; az ő testvére, Lázár volt beteg.
3 Üzenetet küldtek azért a nővérek hozzá: Uram, íme, akit szeretsz, beteg.
4 Amikor Jézus ezt meghallotta, azt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére van, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.
5 Jézus pedig szerette Mártát és annak nővérét és Lázárt.
6 Amikor viszont meghallotta, hogy beteg, két napig azon a helyen maradt, ahol volt.
7 Majd ezt követően így szólt tanítványaihoz: Menjünk ismét Júdeába.
8 A tanítványok pedig azt mondták: Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy?
9 Jézus azt felelte: Nemde tizenkét órája van a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát,
10 de aki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen világossága.
11 Ezeket mondta, majd hozzátette: Lázár, a mi barátunk, elaludt, de elmegyek, hogy felköltsem.
12 Tanítványai erre azt mondták: Uram, ha elaludt, meggyógyul.
13 Pedig Jézus annak haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomnak alvásáról szól.
14 Akkor Jézus megmondta nekik nyíltan: Lázár meghalt,
15 de miattatok, hogy higgyetek, örülök, hogy nem voltam ott. Ám menjünk el hozzá!
16 Tamás, akit Ikernek neveznek, azt mondta tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.
17 Amikor Jézus megérkezett, megtudta, hogy Lázár már négy napja a sírban van.
18 Betánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamnyira,
19 és a zsidók közül sokan mentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.
20 Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária pedig otthon maradt.
21 Márta akkor azt mondta Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!
22 De most is tudom, hogy amit csak kérsz Istentől, megadja neked.
23 Jézus azt mondta neki: Feltámad a testvéred.
24 Márta így válaszolt: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.
25 Ekkor Jézus azt mondta: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él,
26 és mindenki, aki él, és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?
27 Azt mondta neki: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kellett jönnie a világra.
28 És miután ezeket mondta, elment, és titokban szólt testvérének, Máriának: A Mester itt van, és hív téged.
29 Ő pedig, amint ezt hallotta, gyorsan felkelt, és elment hozzá.
30 Jézus pedig még nem ért a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Mártával találkozott.
31 A zsidók, akik vele voltak a házban, és vigasztalták őt, látták, hogy Mária hirtelen felkel és kimegy. Követték őt, azt gondolván, hogy a sírhoz megy, hogy ott sírjon.
32 Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, a lábához borult, és azt mondta neki: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!
33 Amikor Jézus látta, hogy sír, és sírnak a vele jött zsidók is, lelke mélyéig felindult és megrendült.
34 Azt kérdezte: Hová helyeztétek őt? Azt mondták neki: Jöjj, Uram, és lásd meg!
35 Akkor könnyekre fakadt Jézus,
36 a zsidók pedig azt mondták: Íme, mennyire szerette!
37 Némelyek közülük azt mondták: Nemde megtehette volna, aki a vak szemét megnyitotta, hogy ez ne haljon meg?
38 Jézus pedig még mindig mélyen felindulva odament a sírhoz. Az pedig egy barlang volt, és egy kő feküdt rajta.
39 Azt mondta Jézus: Vegyétek el a követ! Az elhunyt nővére, Márta pedig azt mondta: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos!
40 Mire Jézus így válaszolt: Nemde megmondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod majd Isten dicsőségét?
41 Akkor elmozdították a követ. Jézus pedig felemelte a szemét az égre, és azt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem.
42 Tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz engem, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.
43 Miután ezeket mondta, hangosan kiáltott: Lázár, jöjj ki!
44 És kijött a halott, keze-lába pólyába csavarva és az arca kendővel körülkötve. Akkor így szólt hozzájuk Jézus: Vegyétek le róla, hadd menjen!
45 Sokan hittek akkor benne azok közül a zsidók közül, akik Máriához mentek, és látták, amit tett.
46 Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, mit tett Jézus.
47 Akkor a főpapok és a farizeusok összehívták a nagytanácsot, és így szóltak: Mit tegyünk? Ez az ember sok csodajelet tesz.
48 Ha tovább hagyjuk őt, mindenki hinni fog benne, és eljönnek majd a rómaiak, és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet.
49 Közülük az egyik, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, azt mondta nekik: Ti semmit sem tudtok!
50 Meg sem gondoljátok, hogy jobb nektek, hogy egy ember haljon meg a népért, mint hogy az egész nép elvesszen.
51 Ezt pedig nem magától mondta, hanem mert abban az esztendőben főpap volt, és megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért,
52 és nemcsak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.
53 Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik.
54 Jézus azért nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott tartózkodott a tanítványaival.
55 Közel volt pedig a zsidók húsvétja, és a vidékről sokan mentek fel Jeruzsálembe húsvét előtt, hogy megtisztuljanak.
56 Keresték azért Jézust, és a templomban állva egymás között így beszéltek: Mit gondoltok, már fel se jön az ünnepre?
57 A főpapok és a farizeusok pedig parancsot adtak, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse, hogy elfoghassák.