1 Jézus azért hat nappal húsvét előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halálból.
2 Vacsorát készítettek ott neki, és Márta szolgált fel, Lázár pedig egy volt azok közül, akik vele együtt ültek.
3 Mária ekkor elővett egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkente Jézus lábát és a saját hajával törölte meg. A ház pedig megtelt a kenet illatával.
4 Ekkor azt mondta egyik tanítványa, Iskáriótes Júdás, Simon fia, aki készült őt elárulni:
5 Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem adták az árát a szegényeknek?
6 Ezt pedig nem azért mondta, mintha neki a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, és nála volt az erszény, és amit abba tettek, elcsente.
7 Jézus erre azt mondta: Hagyj békét neki, mert a temetésem idejére tartogatta ezt.
8 Mert szegények mindenkor lesznek veletek, én pedig nem leszek mindig veletek.
9 A zsidók közül nagyon sokan értesültek arról, hogy ő ott van, és nemcsak Jézus miatt mentek oda, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból.
10 A főpapok pedig elhatározták, hogy Lázárt is megölik,
11 mivel a zsidók közül sokan miatta mentek oda, és hittek Jézusban.
12 Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön,
13 pálmaágakat szedett, kiment elébe, és így kiáltozott: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében, az Izráel Királya!
14 Jézus pedig talált egy szamarat, és felült rá, amint meg van írva:
15 Ne félj, Sion leánya, íme, a te királyod jön, szamárcsikón ülve!
16 Ezeket eleinte nem értették a tanítványai, de miután megdicsőült Jézus, visszaemlékeztek arra, hogy amik meg vannak írva felőle, azok történtek meg vele.
17 A sokaság azért, amely vele volt, amikor kihívta Lázárt a sírból, és feltámasztotta a halálból, bizonyságot tett mellette.
18 Azért is ment elébe a sokaság, mivel hallotta, hogy ezt a csodajelet tette.
19 A farizeusok pedig egymás között így beszéltek: Látjátok, hogy semmit sem értetek el? Íme, a világ őt követi!
20 Néhány görög is volt azok között, akik felmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen.
21 Ezek a galileai Bétsaidából való Fülöphöz mentek, és kérték őt: Uram, látni akarjuk Jézust.
22 Fülöp elment, és szólt Andrásnak, majd András és Fülöp is elment, és szólt Jézusnak.
23 Jézus pedig így felelt nekik: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia.
24 Bizony, bizony mondom nektek, ha a búzaszem földbe nem hull, és el nem hal, csak egymaga marad, ha pedig elhal, sok termést hoz.
25 Aki szereti a maga életét, elveszti azt, és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.
26 Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is, és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.
27 Most az én lelkem háborog, és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától? De hiszen ezért az óráért jöttem.
28 Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! És hang hallatszott az égből: Megdicsőítettem, és újra megdicsőítem.
29 A sokaság, amely ott állt, és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgött. Mások azt mondták: Angyal szólt neki.
30 Jézus pedig azt mondta: Nem értem lett ez a hang, hanem értetek.
31 Most történik e világ elítélése, most vettetik ki e világ fejedelme.
32 Én pedig, ha fölemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok.
33 Ezt pedig azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.
34 A sokaság azt mondta: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad. Akkor hogyan mondhatod, hogy az Emberfiának fel kell emeltetnie? Ki ez az Emberfia?
35 Jézus pedig azt mondta nekik: Még egy kevés ideig közöttetek van a világosság. Járjatok, amíg világosságotok van, hogy a sötétség el ne borítson titeket, mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hova megy.
36 Higgyetek a világosságban, amíg veletek van a világosság, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondta Jézus, majd elment, és elrejtőzött előlük.
37 És noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne,
38 hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta beszéde, amelyet mondott: Uram, ki hitt a mi szavunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?
39 Azért nem hihettek, mert ismét azt mondta Ézsaiás:
40 Megvakította szemüket, és megkeményítette szívüket, hogy szemükkel ne lássanak, és szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
41 Ezeket mondta Ézsaiás, amikor látta az ő dicsőségét, és őróla szólt.
42 Mindazáltal a főemberek közül is sokan hittek benne, de a farizeusok miatt nem vallották be, hogy ki ne zárják őket a zsinagógából,
43 mert inkább szerették az emberektől kapott dicsőséget, mint az Isten dicsőségét.
44 Jézus pedig így kiáltott: Aki hisz énbennem, nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem,
45 és aki lát engem, az azt látja, aki küldött engem.
46 Én világosságul jöttem e világra, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben.
47 Ha valaki hallja az én beszédemet, és nem tartja meg, én nem ítélem el, mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megmentsem.
48 Aki megvet engem, és nem fogadja be az én beszédeimet, van annak ítélőbírája: az a beszéd, amelyet szóltam, az ítéli el majd az utolsó napon.
49 Mert én nem magamtól szóltam, hanem az Atya, aki elküldött engem, ő parancsolta nekem, hogy mit mondjak, és mit szóljak.
50 Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit mondok, tehát úgy mondom, ahogyan az Atya mondta nekem.