1 Amint megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János –
2 jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai –,
3 elhagyta Júdeát, és elment ismét Galileába.
4 Samárián kellett átmennie.
5 Így jutott el Samária Sikár nevű városába, közel ahhoz a helyhez, amelyet Jákób a fiának, Józsefnek adott.
6 Ott volt Jákób forrása, és Jézus az utazástól elfáradva leült a forráshoz. Mintegy hat óra volt.
7 Egy samáriai asszony jött vizet meríteni, s Jézus azt mondta neki: Adj innom!
8 Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
9 A samáriai asszony azt kérdezte tőle: Zsidó létedre hogyan kérhetsz inni tőlem, amikor én samáriai asszony vagyok? Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal.
10 Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja neked: „Adj innom!”, te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.
11 Azt mondta az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély, honnan vennéd az élő vizet?
12 Te talán nagyobb vagy atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat nekünk adta, és aki maga is ebből ivott, csakúgy, mint fiai és jószágai?
13 Jézus így válaszolt neki: Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik,
14 aki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert az a víz, amelyet én adok, örök életre buzgó víz forrása lesz benne.
15 Mire az asszony azt mondta neki: Uram, add nekem ezt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne járjak ide meríteni!
16 Erre azt válaszolta Jézus: Menj, hívd a férjedet, és jöjj ide!
17 Az asszony így szólt: Nincs férjem. Jézus ekkor azt mondta neki: Jól mondtad, hogy nincs férjed,
18 mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed, ebben igazat mondtál.
19 Az asszony így válaszolt: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
20 A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell.
21 Jézus azt mondta neki: Asszony, hidd el nekem, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben fogjátok imádni az Atyát.
22 Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad.
23 De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának.
24 Az Isten Lélek, és akik őt imádják, azoknak lélekben és igazságban kell őt imádniuk.
25 Azt mondta neki az asszony: Tudom, hogy Messiás jön, akit Krisztusnak neveznek, és amikor ő eljön, mindent megjelent nekünk.
26 Jézus azt válaszolta: Én vagyok az, aki veled beszélek.
27 Közben megjöttek a tanítványai, és csodálkoztak, hogy egy asszonnyal beszél, de egyikük sem mondta: „Mit akarsz?” vagy „Mit beszélsz vele?”
28 Akkor az asszony otthagyta a vizeskorsóját, elment a városba, és azt mondta az embereknek:
29 Gyertek, lássatok egy embert, aki mindent megmondott nekem, amit cselekedtem. Vajon nem ez a Krisztus?
30 Kijöttek azért a városból, és odamentek hozzá.
31 Közben a tanítványai kérlelték: Mester, egyél!
32 Ő pedig azt mondta nekik: Van nekem eledelem, amit egyem, amiről ti nem tudtok.
33 A tanítványok ekkor azt kérdezték egymástól: Netán valaki hozott neki enni?
34 Jézus pedig azt mondta nekik: Az én eledelem az, hogy annak akaratát tegyem, aki elküldött engem, és az ő munkáját elvégezzem.
35 Ti nem azt mondjátok, hogy még négy hónap, és eljön az aratás? Íme, mondom nektek: emeljétek fel szemeteket, és nézzétek meg a mezőket, hogy már fehérek az aratásra.
36 Az arató már most megkapja jutalmát, és begyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön magvető és arató.
37 Mert ebben az esetben igaz a mondás, hogy más a vető, és más az arató.
38 Én annak az aratására küldtelek titeket, amin nem ti fáradoztatok: azon mások dolgoztak, és ti mások munkájába álltatok be.
39 Abból a városból pedig sokan hittek benne a samáriaiak közül annak az asszonynak a beszédéért, aki így tett bizonyságot: Mindent megmondott nekem, amit cselekedtem.
40 Úgyhogy amikor odamentek hozzá a samáriaiak, arra kérték őt, hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig.
41 Az ő beszédére pedig még többen hittek,
42 és mondták is az asszonynak: Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk is hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ő a világ üdvözítője.
43 Két nap múlva pedig továbbment Galileába,
44 jóllehet maga Jézus tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában.
45 Amikor megérkezett Galileába, a galileaiak befogadták, mivel látták mindazt, amit Jeruzsálemben az ünnepen tett, mert ők is elmentek az ünnepre.
46 Ismét a galileai Kánába ment Jézus, ahol a vizet borrá változtatta. Kapernaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek beteg volt a fia.
47 Amikor ez meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és arra kérte, hogy jöjjön, és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán volt.
48 Akkor azt mondta neki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.
49 A királyi tisztviselő azt mondta: Uram, jöjj, mielőtt a gyermekem meghal!
50 Jézus így felelt: Menj el, a te fiad él! Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elment.
51 Még úton volt, amikor elébe jöttek szolgái, és hozták a hírt, hogy a fia él.
52 Megtudakolta tőlük az órát, amikor jobban lett, és azt mondták neki, hogy előző nap hét órakor hagyta el a láz.
53 Ebből az apa megértette, hogy ez abban az órában történt, amikor azt mondta neki Jézus, hogy „a te fiad él”. És hitt ő és egész házanépe.
54 Ez már a második jel volt, amelyet Jézus tett, amint Júdeából Galileába jött.