1 A hét első napján pedig, kora reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a követ elvették a sírról.
2 Elfutott azért, és Simon Péterhez és ahhoz a másik tanítványhoz ment, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették!
3 Kiment azért Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz.
4 Mind a ketten együtt futottak, de az a másik tanítvány Péternél gyorsabban futott, és elsőként ért a sírhoz.
5 Behajolt, és látta, hogy ott vannak a lepedők, de nem ment be.
6 Aztán őt követve megérkezett Simon Péter is, és bement a sírboltba, és látta, hogy a lepedők ott vannak,
7 és a kendő, amely Jézus fején volt, nincs együtt a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve más helyen van.
8 Akkor bement a másik tanítvány is, aki előbb ért a sírhoz, és látott és hitt.
9 Mert még nem értették az Írást, hogy fel kell támadnia a halálból.
10 A tanítványok ekkor visszatértek az övéikhez.
11 Mária pedig kint állt a sírnál, és sírt. Miközben sírt, behajolt a sírboltba,
12 és két angyalt látott fehér ruhában ülni: az egyiket fejtől, a másikat lábtól, ott, ahol Jézus teste feküdt.
13 Azok így szóltak hozzá: Asszony, miért sírsz? Ő pedig azt válaszolta: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették.
14 Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látta, hogy Jézus áll ott, de nem ismerte fel, hogy Jézus az.
15 Jézus pedig azt kérdezte tőle: Asszony, miért sírsz? Kit keresel? Ő pedig azt gondolta, hogy a kertész az, és azt mondta neki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elviszem.
16 Ekkor Jézus megszólította: Mária! Ő pedig megfordulva azt mondta neki héberül: Rabbóni (amely azt jelenti: Mester)!
17 Jézus azt mondta neki: Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik, hogy felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz és az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.
18 A magdalai Mária elment, hírül adta a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondta neki.
19 Már este volt azon a napon, a hét első napján, és a zsidóktól való félelem miatt az ajtók is zárva voltak, ahol egybegyűltek a tanítványok, eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: Békesség nektek!
20 És ahogy ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok pedig örvendeztek, hogy látják az Urat.
21 Majd ismét azt mondta nekik Jézus: Békesség nektek! Ahogy engem elküldött az Atya, én is úgy küldelek el titeket.
22 Ezt mondva rájuk lehelt, és így szólt: Vegyetek Szentlelket!
23 Akiknek bűneit megbocsátjátok, azok bocsánatot nyernek, akikéit megtartjátok, azokéi megmaradnak.
24 Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, nem volt velük, amikor eljött Jézus.
25 A többi tanítvány elmondta neki: Láttuk az Urat. De ő azt mondta: Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem teszem ujjamat a szegek helyére, és kezemmel nem érintem meg az oldalát, semmiképpen el nem hiszem.
26 Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Bár az ajtó zárva volt, Jézus bement, megállt középen, és azt mondta: Békesség nektek!
27 Azután így szólt Tamáshoz: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezemet, és nyújtsd ki a kezedet, és helyezd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő!
28 Tamás pedig azt mondta neki: Én Uram és én Istenem!
29 Jézus pedig így válaszolt: Mivel láttál engem, hittél; boldogok, akik nem látnak és hisznek.
30 Sok más jelt is tett Jézus a tanítványok szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben.
31 Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és ebben a hitben életetek legyen az ő nevében.