---

¹ A húsvét ünnepe előtt Jézus tudta: elérkezett az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához. Szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket.
² Vacsora közben, amikor az ördög már Iskáriótes Júdásnak, Simon fiának szívébe súgta, hogy árulja el őt,
³ Jézus, tudva, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy Istentől jött, és Istenhez megy,
⁴ felkelt a vacsorától, levette felsőruháját, egy kendőt vett, és körülkötötte magát.
⁵ Azután vizet töltött a medencébe, mosni kezdte a tanítványok lábát, és megtörölte a kendővel, amellyel körülkötötte magát.
⁶ Amikor Simon Péterhez ért, ő azt kérdezte tőle: Uram, te mosod meg az én lábamat?
⁷ Jézus így válaszolt: Te most nem érted azt, amit teszek, de később majd megérted.
⁸ Péter azt mondta neki: Az én lábamat nem mosod meg soha. Jézus erre azt válaszolta: Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.
⁹ Mire azt mondta neki Simon Péter: Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is!
¹⁰ Jézus így válaszolt: Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.
¹¹ Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt, azért mondta: Nem vagytok mindnyájan tiszták.
¹² Miután megmosta a lábukat, felvette a felsőruháját, újra leült, és azt mondta nekik: Tudjátok, mit tettem veletek?
¹³ Ti engem így hívtok: „Mester” és „Uram”. És jól mondjátok, mert az vagyok.
¹⁴ Azért ha én, az Úr és a Mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.
¹⁵ Példát adtam nektek, hogy amint én cselekedtem veletek, ti is úgy tegyetek.
¹⁶ Bizony, bizony mondom nektek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki őt küldte.
¹⁷ Most, hogy tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha meg is teszitek.
¹⁸ Nem mindnyájatokról szólok, hisz tudom, kiket választottam, hanem hogy beteljesedjék az Írás: Aki a kenyeremet eszi, a sarkát emelte fel ellenem.
¹⁹ Most megmondom nektek, mielőtt meglenne, hogy amikor meglesz, higgyétek majd, hogy én vagyok.
²⁰ Bizony, bizony mondom nektek: Aki befogadja azt, akit küldök, engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött.
²¹ Amikor ezeket mondta Jézus, lelkében megrendült, és e szavakkal tett bizonyságot: Bizony, bizony mondom nektek, hogy közületek egy elárul engem.
²² A tanítványok ekkor zavartan néztek egymásra: Vajon kiről szól?
²³ Egyik tanítványa pedig, akit Jézus szeretett, Jézus kebelén nyugodott.
²⁴ Intett azért neki Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, akiről beszél.
²⁵ Ő pedig Jézus keblére hajolva megkérdezte: Uram, ki az?
²⁶ Jézus így válaszolt: Az, akinek a bemártott falatot adom. És bemártva a falatot Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának adta,
²⁷ és a falat után bement abba a Sátán. Akkor azt mondta neki Jézus: Amit teszel, hamar tedd meg.
²⁸ Senki sem értette az ott ülők közül, hogy miért mondta ezt neki.
²⁹ Egyesek ugyanis úgy vélték, hogy mivel az erszény Júdásnál volt, azt mondta neki Jézus: Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre, vagy azt, hogy adjon valamit a szegényeknek.
³⁰ Az pedig elvette a falatot, és azonnal kiment. Éjszaka volt.
³¹ Amikor kiment, azt mondta Jézus: Most dicsőült meg az Emberfia, és Isten dicsőült meg benne.
³² Ha megdicsőült benne Isten, akkor Isten is megdicsőíti őt önmagában, és most azonnal megdicsőíti őt.
³³ Gyermekeim, még egy kicsit veletek vagyok. Kerestek majd engem, de amint a zsidóknak mondtam, hogy ahova én megyek, oda ti nem jöhettek, most nektek is mondom.
³⁴ Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek: amint én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást.
³⁵ Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.
³⁶ Simon Péter megkérdezte tőle: Uram, hova mégy? Jézus így felelt: Ahova én megyek, oda most nem követhetsz, később azonban utánam jössz.
³⁷ Azt mondta neki Péter: Uram, miért nem követhetlek most? Az életemet adom érted!
³⁸ Jézus erre azt mondta neki: Az életedet adod értem? Bizony, bizony mondom neked, nem szólal meg addig a kakas, míg háromszor meg nem tagadsz engem.