---

¹ Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére.
² Jókor reggel azonban ismét ott volt a templomban, és az egész nép hozzá ment, ő pedig leült, és tanította őket.
³ Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vittek hozzá, akit házasságtörésen értek, és középre állítva
⁴ azt mondták neki: Mester, ezt az asszonyt tetten érték mint házasságtörőt.
⁵ A törvényben pedig Mózes megparancsolta nekünk, hogy az ilyeneket kövezzük meg. Te azért mit mondasz?
⁶ Ezt pedig azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és az ujjával írt a földre.
⁷ De amikor tovább faggatták, felegyenesedve azt mondta nekik: Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.
⁸ Majd újra lehajolt, és írt a földre.
⁹ Azok pedig ezt hallva, egymás után kimentek, kezdve a vénekkel; egyedül Jézus maradt ott és az asszony középen állva.
¹⁰ Amikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, azt kérdezte tőle: Asszony, hol vannak a te vádlóid? Senki sem kárhoztat téged?
¹¹ Ő így válaszolt: Senki, Uram! Jézus pedig azt mondta neki: Én sem ítéllek el, eredj el, és többé ne vétkezzél!
¹² Ismét szólt hozzájuk Jézus, és azt mondta: Én vagyok a világ világossága; aki engem követ, sosem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.
¹³ A farizeusok pedig azt mondták neki: Te magad teszel bizonyságot magadról, a te bizonyságtételed nem érvényes.
¹⁴ Jézus így válaszolt: Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem érvényes, mert tudom, honnan jöttem, és hova megyek, ti pedig nem tudjátok, honnan jövök, és hova megyek.
¹⁵ Ti test szerint ítéltek, én nem ítélkezem senki fölött.
¹⁶ És ha ítélkezem is, az én ítéletem érvényes, mert nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki küldött engem.
¹⁷ Márpedig a ti törvényetekben is meg van írva, hogy két ember bizonyságtétele érvényes.
¹⁸ Én vagyok az egyik, aki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya is, aki elküldött engem.
¹⁹ Azt kérdezték tőle: Hol van a te Atyád? Jézus így válaszolt: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek.
²⁰ Ezeket a beszédeket a kincstárnál mondta Jézus, amikor a templomban tanított, és senki sem fogta el őt, mert még nem jött el az ő órája.
²¹ Majd ismét beszélt hozzájuk Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és bűneitekben fogtok meghalni. Ahova én megyek, ti oda nem jöhettek.
²² A zsidók erre azt mondták: Talán megöli magát, hogy azt mondja: Ahova én megyek, ti oda nem jöhettek?
²³ És azt mondta nekik: Ti innen alulról valók vagytok, én onnan fölülről való vagyok, ti ebből a világból valók vagytok, én nem ebből a világból való vagyok.
²⁴ Azért mondtam nektek, hogy bűneitekben haltok meg, mert ha nem hiszitek, hogy én az vagyok, meghaltok bűneitekben.
²⁵ Azt kérdezték azért tőle: Ki vagy te? Jézus pedig így válaszolt: Akinek eleitől fogva mondom magamat.
²⁶ Sok mondani- és ítélnivalóm van felőletek, de igaz az, aki elküldött engem, és én azokat beszélem a világnak, amiket tőle hallottam.
²⁷ Nem értették meg, hogy az Atyáról beszélt nekik.
²⁸ Így szólt azért hozzájuk Jézus: Amikor fölemelitek az Emberfiát, akkor majd felismeritek, hogy én ki vagyok, és hogy magamtól semmit sem teszek, hanem azt mondom, amire az Atya tanított engem.
²⁹ Velem van az, aki elküldött engem, nem hagyott engem egyedül az Atya, mert én mindenkor azokat cselekszem, amik neki kedvesek.
³⁰ Amikor ezeket mondta, sokan hittek benne.
³¹ Azt mondta azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok,
³² és megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.
³³ Erre azt felelték: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek, miért mondod, hogy szabaddá leszünk?
³⁴ Jézus így válaszolt: Bizony, bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája.
³⁵ A szolga pedig nem marad mindörökké a házban, a Fiú marad ott mindörökké.
³⁶ Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.
³⁷ Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok, de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye nálatok.
³⁸ Én azt mondom el, amit az én Atyámnál láttam, és ti is azt teszitek, amit a ti atyátoktól hallottatok.
³⁹ Erre azt felelték: A mi atyánk Ábrahám. Jézus pedig azt mondta nekik: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, Ábrahám cselekedeteit tennétek.
⁴⁰ De most meg akartok engem ölni, egy olyan embert, aki azt az igazságot mondta nektek, amelyet én Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem tette.
⁴¹ Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek. Azt mondták azért neki: Mi nem paráznaságból születtünk, egy atyánk van, az Isten.
⁴² Jézus ekkor így válaszolt: Ha Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől jöttem és érkeztem ide, nem magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.
⁴³ Miért nem értitek az én beszédemet? Mert képtelenek vagytok meghallani a szavamat.
⁴⁴ Ti az ördög atyától vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni, aki emberölő volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincsen benne igazság. Amikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug ő, a hazugság atyja.
⁴⁵ Mivel pedig én az igazságot mondom, nem hisztek nekem.
⁴⁶ Közületek ki vádol engem bűnnel? Ha pedig az igazságot szólom, miért nem hisztek nekem?
⁴⁷ Aki Istentől van, az hallgatja Isten beszédeit. Ti azért nem hallgatjátok, mert nem Istentől valók vagytok.
⁴⁸ Akkor azt mondták neki a zsidók: Nemde igazunk van, amikor azt mondjuk, hogy samáriai vagy, és ördög van benned?
⁴⁹ Jézus így felelt: Nincs bennem ördög, hanem én tisztelem az Atyámat, de ti gyaláztok engem.
⁵⁰ Én nem keresem a magam dicsőségét, van, aki keresi és megítéli.
⁵¹ Bizony, bizony mondom nektek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált sohasem.
⁵² Azt mondták erre neki a zsidók: Most értettük meg, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is, és te azt mondod: Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem kóstol halált sohasem.
⁵³ Talán nagyobb vagy a mi atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak, te kinek tartod magadat?
⁵⁴ Jézus így válaszolt: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi; az én Atyám az, aki dicsőít engem, akiről azt mondjátok: „Ő a mi Istenünk.”
⁵⁵ Ti nem ismeritek őt, de én ismerem őt, és ha azt mondanám, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonlóan hazug lennék, de ismerem őt, és megtartom az ő beszédét.
⁵⁶ Ábrahám, a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat, látta is, és örült.
⁵⁷ Erre azt mondták neki a zsidók: Még ötvenéves sem vagy, és láttad Ábrahámot?
⁵⁸ Jézus pedig így válaszolt: Bizony, bizony mondom nektek, hogy mielőtt Ábrahám lett, én vagyok!
⁵⁹ Erre köveket ragadtak, hogy rádobálják, de Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból.