---

¹ A hét első napján pedig, kora reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a követ elvették a sírról.
² Elfutott azért, és Simon Péterhez és ahhoz a másik tanítványhoz ment, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették!
³ Kiment azért Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz.
⁴ Mind a ketten együtt futottak, de az a másik tanítvány Péternél gyorsabban futott, és elsőként ért a sírhoz.
⁵ Behajolt, és látta, hogy ott vannak a lepedők, de nem ment be.
⁶ Aztán őt követve megérkezett Simon Péter is, és bement a sírboltba, és látta, hogy a lepedők ott vannak,
⁷ és a kendő, amely Jézus fején volt, nincs együtt a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve más helyen van.
⁸ Akkor bement a másik tanítvány is, aki előbb ért a sírhoz, és látott és hitt.
⁹ Mert még nem értették az Írást, hogy fel kell támadnia a halálból.
¹⁰ A tanítványok ekkor visszatértek az övéikhez.
¹¹ Mária pedig kint állt a sírnál, és sírt. Miközben sírt, behajolt a sírboltba,
¹² és két angyalt látott fehér ruhában ülni: az egyiket fejtől, a másikat lábtól, ott, ahol Jézus teste feküdt.
¹³ Azok így szóltak hozzá: Asszony, miért sírsz? Ő pedig azt válaszolta: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették.
¹⁴ Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látta, hogy Jézus áll ott, de nem ismerte fel, hogy Jézus az.
¹⁵ Jézus pedig azt kérdezte tőle: Asszony, miért sírsz? Kit keresel? Ő pedig azt gondolta, hogy a kertész az, és azt mondta neki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elviszem.
¹⁶ Ekkor Jézus megszólította: Mária! Ő pedig megfordulva azt mondta neki héberül: Rabbóni (amely azt jelenti: Mester)!
¹⁷ Jézus azt mondta neki: Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik, hogy felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz és az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.
¹⁸ A magdalai Mária elment, hírül adta a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondta neki.
¹⁹ Már este volt azon a napon, a hét első napján, és a zsidóktól való félelem miatt az ajtók is zárva voltak, ahol egybegyűltek a tanítványok, eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: Békesség nektek!
²⁰ És ahogy ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok pedig örvendeztek, hogy látják az Urat.
²¹ Majd ismét azt mondta nekik Jézus: Békesség nektek! Ahogy engem elküldött az Atya, én is úgy küldelek el titeket.
²² Ezt mondva rájuk lehelt, és így szólt: Vegyetek Szentlelket!
²³ Akiknek bűneit megbocsátjátok, azok bocsánatot nyernek, akikéit megtartjátok, azokéi megmaradnak.
²⁴ Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, nem volt velük, amikor eljött Jézus.
²⁵ A többi tanítvány elmondta neki: Láttuk az Urat. De ő azt mondta: Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem teszem ujjamat a szegek helyére, és kezemmel nem érintem meg az oldalát, semmiképpen el nem hiszem.
²⁶ Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Bár az ajtó zárva volt, Jézus bement, megállt középen, és azt mondta: Békesség nektek!
²⁷ Azután így szólt Tamáshoz: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezemet, és nyújtsd ki a kezedet, és helyezd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő!
²⁸ Tamás pedig azt mondta neki: Én Uram és én Istenem!
²⁹ Jézus pedig így válaszolt: Mivel láttál engem, hittél; boldogok, akik nem látnak és hisznek.
³⁰ Sok más jelt is tett Jézus a tanítványok szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben.
³¹ Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és ebben a hitben életetek legyen az ő nevében.