---

¹ Móábról ezt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Jaj Nebónak, mert elpusztul! Kirjátaim megszégyenül, beveszik, Miszgáb megszégyenül, összetörik.
² Nincs már dicsősége Móábnak, Hesbónban gonoszt terveznek ellene: Gyertek, irtsuk ki őt a nemzetek közül! Te is elnémulsz, Madmén, fegyver jár nyomodban!
³ Nagy kiáltás hallatszik Hórónaimból; pusztulás és nagy romlás!
⁴ Összeroppant Móáb, kicsinyei sikoltva kiáltanak!
⁵ Sírva-ríva kapaszkodnak föl a Luhít-hágón, Hórónaim lejtőin vészkiáltás hallatszik a pusztulás miatt.
⁶ Fussatok, mentsétek meg lelketeket, és legyetek olyanok, mint a cserje a pusztában!
⁷ Mivel műveidbe és kincseidbe vetetted bizodalmadat, téged is bevesznek! Kemós fogságba megy papjaival, fejedelmeivel együtt.
⁸ Rátör a pusztító minden városra, egy város sem menekül meg. Elvész a völgy, feldúlják a síkságot, ahogyan megmondta az ÚR.
⁹ Adjatok szárnyat Móábnak, hogy elrepülhessen, mert városai elpusztulnak, senki sem lakik bennük.
¹⁰ Átkozott, aki az ÚR dolgát hanyagul végzi, és átkozott, aki kíméli fegyverét a vértől!
¹¹ Nyugodtan élt Móáb gyermekségétől fogva, és pihent, mint seprőjén a bor. Nem öntögették edényből edénybe, és fogságba sem ment, ezért maradt meg az íze, illata sem változott meg.
¹² De íme, eljönnek majd a napok – ezt mondja az ÚR –, és rablókat bocsátok rá, hogy megcsapolják őt. Kiürítik edényeit, korsóit pedig összetörik.
¹³ Megszégyenül Móáb Kemós miatt, ahogyan megszégyenült Izráel háza Bétel miatt, amelyben bízott.
¹⁴ Hogy mondhatjátok: Hősök vagyunk és vitéz, harcra termett férfiak?
¹⁵ Elpusztul Móáb, városait beveszik, válogatott ifjai pedig mészárszékre jutnak! – ezt mondja a Király, akinek Seregek URa a neve.
¹⁶ Közel van Móáb veszedelme, íme, jön, és igen hamar itt lesz romlása!
¹⁷ Bánkódjatok miatta mindnyájan, akik körülötte vagytok, mindnyájan, akik ismeritek nevét! Mondjátok: hogy összetört az erős bot, a dicső pálca!
¹⁸ Szállj le a dicsőségből, és ülj a porba, Díbón leányának lakosa, mert Móáb pusztítója fölvonult ellened, és lerontja erődeidet.
¹⁹ Állj ki az útra, és figyelj, Aróér lakosa! Kérdezd meg a futva menekülőt: Mondd, mi történt?
²⁰ Megszégyenült Móáb, mert összetörték. Jajgassatok és kiáltsatok! Hirdessétek az Arnónnál, hogy elpusztult Móáb!
²¹ Mert elkövetkezett az ítélet a sík földre: Hólónra, Jahcára és Méfáatra,
²² Díbónra, Nebóra és Bét-Diblátaimra,
²³ Kirjátaimra, Bét-Gámúlra és Bét-Meónra,
²⁴ Kerijjótra, Bocrára és Móáb földjének minden városára távol és közel.
²⁵ Letörték Móáb szarvát, karját is összetörték – ezt mondja az ÚR.
²⁶ Részegítsétek le őt, mert hősködött az ÚRral szemben. Hemperegjen Móáb a maga okádékában, és legyen csúfsággá ő is.
²⁷ Vajon nem űztél-e csúfot te is Izráelből? És mintha a tolvajok között találták volna, hogy a fejedet csóváltad, amikor róla beszéltél.
²⁸ Hagyjátok el a városokat, és lakjatok a kősziklák között, Móáb lakosai! Legyetek olyanok, mint a galamb, amely a barlang szájában rak fészket.
²⁹ Hallottunk Móáb kevélységéről, hogy milyen kevély; fölfuvalkodásáról és dölyfösségéről, kérkedéséről és szíve elbizakodottságáról.
³⁰ Ismerem szertelenségét – ezt mondja az ÚR –; sem a fecsegése, sem a cselekedete nem igaz.
³¹ Ezért jajgatok Móáb miatt, és kiáltok egész Móábért, Kír-Heresz férfiaiért siránkozom.
³² Jobban siratlak, mint Jazért siratták, ó, Szibmá szőlője! Hajtásaid a tengeren túlra nyúltak, Jazér tengeréig értek, gyümölcstermésedre és szüretedre pusztító rontott.
³³ Eltűnt az öröm és vigasság a kertekből és Móáb földjéről. Kiürítettem a sajtókból a bort, nem sajtolnak örömrivalgással, s a kiáltás már nem örömkiáltás.
³⁴ Hesbón és Elálé kiáltása elhat Jahacig, hangjuk Cóártól Hórónaimig és EglatSelisijjáig hallik, még Nimrím vizei is elapadnak.
³⁵ Végzek azzal Móábban – azt mondja az ÚR –, aki a magaslaton áldozik, és isteneinek tömjénez.
³⁶ Ezért zokog a szívem Móábért, mint a síp, zokog a szívem Kír-Heresz férfiaiért, mint a síp, mivel elveszett minden kincse, amit gyűjtött.
³⁷ Minden fő kopaszra van nyírva, minden szakáll le van vágva, minden kézen vágások vannak, és minden derékon zsákruha.
³⁸ Jajveszékelés hallatszik Móábban minden háztetőn és minden utcán, mert összetörtem Móábot, mint egy edényt, amely nem kell senkinek – mondja az ÚR.
³⁹ Mennyire összezúzták! Hogy jajgatnak! Milyen szégyenletesen megfutamodott Móáb! Csúffá lett Móáb, és elrettentek tőle mindazok, akik körülötte vannak.
⁴⁰ Mert azt mondja az ÚR: Íme, úgy repül rá, mint a sas, kiterjeszti szárnyait Móábra.
⁴¹ Beveszi a városokat, és elfoglalja az erődöket. Olyan lesz ezen a napon Móáb harcosainak a szíve, mint a vajúdó asszony szíve.
⁴² Elpusztul Móáb, nem lesz többé, mert fölfuvalkodott az ÚR ellen.
⁴³ Félelem, verem és tőr fenyeget téged, Móáb lakossága – ezt mondja az ÚR.
⁴⁴ Aki a félelem elől menekül, a verembe esik, és aki kijön a veremből, azt a csapda fogja meg! Mert Móábra bocsátom büntetésének esztendejét – mondja az ÚR.
⁴⁵ Hesbón árnyékában állnak meg erejüket vesztve a menekülők. De tűz jön ki Hesbónból, láng csap ki Szíhón közepéből, és megemészti Móáb üstökét és a háborgó fiak koponyáját.
⁴⁶ Jaj neked, Móáb! Elvész Kemós népe, mert fiaidat fogságba viszik és leányaidat rabságba.
⁴⁷ De majd jóra fordítom Móáb sorsát az utolsó időkben – mondja az ÚR. Eddig tart Móáb ítélete.