---

¹ Ekkor az ÚR azt mondta nekem: Ha Mózes és Sámuel állna is előttem, akkor sem hajolna lelkem e néphez. Küldd ki őket arcom elől, menjenek!
² Ha pedig azt kérdik tőled: „Hova menjünk?”, ezt mondd nekik: Így szól az ÚR: Aki halálra való, halálra, aki fegyverre való, fegyverre, aki éhínségre való, éhínségre, és aki fogságra való, fogságra.
³ Mert négyfélével büntetem meg őket – mondja az ÚR –, fegyverrel, hogy gyilkolják, kutyákkal, hogy széttépjék, az ég madaraival és a mezei vadakkal, hogy fölfalják és elpusztítsák őket.
⁴ Bujdosóvá teszem őket e föld minden országában Manassé miatt, Ezékiásnak, Júda királyának fia miatt, azok miatt, amiket Jeruzsálemben cselekedett.
⁵ Vajon ki könyörül meg rajtad, Jeruzsálem, és ki sajnál meg téged? Ki áll meg nálad, hogy megkérdezze, van-e békességed?
⁶ Elhagytál engem – ezt mondja az ÚR –, másfelé jársz. Ezért kinyújtom kezemet ellened, és elveszítlek téged, belefáradtam a szánakozásba!
⁷ Szétszórom őket szórólapáttal az ország kapuiban, gyermektelenné teszem, elveszítem népemet, mert nem tértek meg útjaikról.
⁸ Özvegyei többen lesznek a tenger homokjánál. Pusztítót hozok rájuk, az anyára és az ifjúra délben; nagy hirtelen kétségbeesést és gyötrelmet bocsátok rá.
⁹ Eleped, aki hét fiút szült, kileheli lelkét. Lehanyatlik napja, amikor még nappal van, megszégyenül és pironkodik. Aki megmarad, azt ellenségeinek fegyvere elé vetem! – mondja az ÚR.
¹⁰ Jaj nekem, anyám, mert vitázó és az egész ország ellen perelő férfinak szültél engem! Nem adtam kölcsön, és nekem sem adtak kölcsön, mégis mindnyájan átkoznak!
¹¹ Azt mondta az ÚR: Hát nem a te érdekedben szabadítottalak-e meg? Vajon nem én jártam-e közben érted ellenségeidnél a szorongattatás és a nyomorúság idején?
¹² Vajon el lehet-e törni a vasat, az északi vasat és rezet?
¹³ Vagyonodat és kincseidet zsákmányul adom, ingyen, sokféle vétked miatt, amelyeket egész határodban elkövettél.
¹⁴ Ellenségeid szolgájává teszlek egy olyan földön, amelyet nem ismersz, mert haragom tüze fölgerjedt, lángra gyúlt ellenetek!
¹⁵ Te ismersz engem, URam, emlékezzél meg rólam, és tekints rám, állj bosszút értem üldözőimen! Ne halogasd haragodat, hogy el ne ejtsenek engem. Tudd meg, hogy érted szenvedek gyalázatot!
¹⁶ Ha szavaid rám találtak, eledelemmé váltak. Szavaid örömömre váltak nekem és szívem vigasságára. Mert a te nevedről neveznek, ó, URam, Seregek Istene!
¹⁷ Nem ültem a nevetgélők gyülekezetében, és nem vigadoztam velük. Súlyos kezed miatt egyedül ültem, mert bánattal töltöttél el.
¹⁸ Miért tart fájdalmam szüntelen, és miért lett olyan súlyossá, gyógyíthatatlanná a sebem? Olyan lettél nekem, mint a nem állandó vizű, csalóka patak!
¹⁹ Azért azt mondja az ÚR: Ha visszatérsz hozzám, helyreállítalak, hogy újra előttem állhass. Ha elválasztod a jót a hitványtól, akkor olyanná leszel, mint az én szájam. Ők térjenek hozzád, és ne te térj őhozzájuk!
²⁰ Erős ércfallá teszlek e nép ellen, és viaskodnak majd ellened, de nem győzhetnek le, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak és megvédjelek! – ezt mondja az ÚR.
²¹ Megszabadítalak a gonoszok kezéből és kimentelek a hatalmaskodók markából.