1Ez az a beszéd, amely Jeremiáshoz szólt Júda egész népéről Jójákim negyedik esztendejében, aki Jósiásnak, Júda királyának a fia volt. Ez az év Nebukadneccar babilóni király első esztendeje.
2Ezt hirdette Jeremiás próféta Júda egész népének és Jeruzsálem minden lakosának:
3Jósiás tizenharmadik esztendejétől fogva, aki Ámónnak, Júda királyának a fia volt, mind a mai napig, vagyis huszonhárom esztendőn át szólt hozzám az ÚR szava, én pedig hirdettem azt nektek. Idejében szóltam, de nem hallgattatok rám.
4Az ÚR valamennyi szolgáját, a prófétákat elküldte hozzátok, idejében küldte el őket, de nem hallgattatok rájuk, és fületeket sem fordítottátok feléjük, hogy meghallgassátok őket.
5Azt mondták: Térjetek meg mindannyian gonosz útjaitokról és gonosz cselekedeteitekből, hogy azon a földön lakhassatok, amelyet az ÚR örökre nektek és atyáitoknak adott.
6Ne járjatok idegen istenek után, hogy nekik szolgáljatok, és előttük leboruljatok, és ne ingereljetek föl engem kezetek alkotásával, hogy veszedelmet ne hozzak rátok!
7De nem hallgattatok rám – ezt mondja az ÚR – azért, hogy fölingereljetek engem kezetek alkotásával a ti veszedelmetekre.
8Ezért azt mondja a Seregek URa: Mivel nem hallgattatok beszédemre,
9íme, elküldök észak minden nemzetségéért – ezt mondja az ÚR – és Nebukadneccarért, a babilóni királyért, az én szolgámért, és behozom őket erre a földre és lakóira és a körülötte lévő minden nemzetre. Elveszítem őket, iszonyattá és szörnyűséggé teszem őket és örökkévaló pusztasággá.
10Elveszem tőlük az öröm és vigasság hangját, a vőlegény és a menyasszony szavát, a malmok zúgását és a mécses világosságát.
11Ez az egész föld pusztasággá és iszonyattá lesz, és ezek a nemzetek a babilóni királynak szolgálnak majd hetven esztendeig.
12És amikor majd letelik a hetven esztendő, megbüntetem a babilóni királyt és népét és a káldeusok földjét álnokságukért – így szól az ÚR –, és örökkévaló pusztasággá teszem azt.
13Véghezviszem azon a földön mindazt, amit szóltam felőle, mindazt, ami meg van írva ebben a könyvben, amit Jeremiás az összes népről prófétált.
14Mert ők is szolgálni fognak majd sok más nemzetnek és nagy királyoknak, és megfizetek nekik cselekedeteik és kezük munkája szerint.
15Mert ezt mondta nekem az ÚR, Izráel Istene: Vedd el kezemből a harag borának ezt a poharát, és itasd meg vele mindazokat a nemzeteket, amelyekhez küldelek.
16Igyanak, és tántorogjanak részegen a fegyver miatt, amelyet közéjük bocsátok.
17Erre elvettem a poharat az ÚR kezéből, és megitattam mindazokat a népeket, amelyekhez az ÚR küldött engem:
18Jeruzsálemet és Júda városait, királyait és fejedelmeit, hogy pusztasággá, iszonyattá, szörnyűséggé és átokká tegyem őket, ahogyan ma is van;
19megitattam a fáraót, Egyiptom királyát, szolgáit, fejedelmeit és minden népét.
20És minden keverék népet, Úc földjének minden királyát meg a filiszteusok földjének minden királyát; Askelónt, Gázát, Ekrónt és Asdód maradékát;
21Edómot, Móábot és Ammón fiait;
22Tírusz minden királyát, Szidón minden királyát és a szigetek minden királyát, akik a tengeren túl vannak:
23Dedánt, Témát, Búzt és mindazokat, akik lenyírt üstökűek;
24Arábia minden királyát és a keveredett népek minden királyát, akik a pusztában laknak;
25Zimri minden királyát, Élám minden királyát és a médek minden királyát;
26észak minden királyát, a közelvalókat és a távolvalókat, egyiket a másik után, és a föld minden országát, amelyek e föld színén vannak. Mindezek után pedig Sésak királyának kell innia.
27Azért ezt mondd nekik: Azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: „Igyatok és részegüljetek meg, okádjatok és hulljatok el, és ne keljetek föl a fegyvertől, amelyet én küldök közétek.”
28És ha majd nem akarják elvenni kezedből a poharat, hogy igyanak belőle, ezt mondd nekik: Így szól a Seregek URa: „Meg kell innotok!
29Mert íme, ha arra a városra, amely az én nevemet viseli, veszedelmet hozok, ti vajon büntetlenül maradhattok-e? Nem maradtok büntetlenül, mert fegyvert hozok e föld minden lakosára” – ezt mondja a Seregek URa.
30Te pedig prófétáld meg nekik mindezt a szót, és ezt mondd nekik: Az ÚR a magasságból harsog, és az ő szent lakhelyéről mennydörög. Harsányan harsog nyájára, riogatva kiált e föld minden lakójára, mint a szőlőtaposók.
31Elhat ez a harsogás a föld végéig, mert pere van az ÚRnak a népekkel; ő minden test ítélőbírája, a hitetleneket fegyver elé veti – ezt mondja az ÚR.
32Így szól a Seregek URa: Íme, veszedelem indul egyik nemzettől a másik nemzethez, és nagy szélvész támad a föld széléről.
33Azon a napon az ÚR sokakat megöl a föld egyik végétől a föld másik végéig. Nem siratják, nem szedik össze és nem is temetik el őket. Olyanok lesznek a föld színén, mint a ganéj.
34Jajgassatok, pásztorok, és kiáltsatok, heverjetek a porban, ti vezérei a nyájnak, mert eljön a megöletéseteknek és a szétszóratásotoknak az ideje; leestek és összetörtök, mint a drága edények.
35Nincs hová futniuk a pásztoroknak és menekülniük a nyáj vezéreinek.
36Hallatszik már a pásztorok kiáltozása és a nyáj vezéreinek jajgatása, mert elpusztította legelőjüket az ÚR.
37Elhagyottá lettek a békés legelők az ÚR fölgerjedt haragja miatt.
38Elhagyta azokat, mint búvóhelyét az oroszlán, mert pusztasággá lett földjük a zsarnok dühe és fölgerjedt haragja miatt.