---

¹ Így szól az ÚR: Íme, pusztító szelet támasztok Babilón ellen és Káldea lakói ellen.
² Idegeneket küldök Babilón ellen, szétszórják őt, és kiüresítik földjét, mert ellene támadnak mindenfelől a veszedelem napján.
³ Az íjász vonja föl íját, és öltse magára páncélját! Ne kedvezzetek ifjainak, öljétek le egész seregét!
⁴ Essenek el a leszúrtak a káldeusok földjén és az átdöföttek az utcákon!
⁵ Mert nem hagyta el Izráelt és Júdát Istene, a Seregek URa, noha földjük tele van vétekkel Izráel Szentje ellen.
⁶ Fussatok ki Babilónból, és mentse mindenki a lelkét, ne vesszetek el az ő bűne miatt, mert az ÚR bosszúállásának ideje ez, megfizet neki érdeme szerint.
⁷ Aranypohár volt Babilón az ÚR kezében, amely megrészegítette az egész földet. Nemzetek ittak borából, amely megrészegítette a nemzeteket.
⁸ Hamar elesett Babilón, és összeomlott, jajgassatok miatta! Hozzatok balzsamot sebére, hátha meggyógyul!
⁹ Gyógyítgattuk Babilónt, de nem gyógyult meg. Hagyjátok el őt, és menjünk el mindnyájan a saját földünkre! Mert az égig hatott ítélete, a felhőkig emelkedett.
¹⁰ Napfényre hozta az ÚR a mi igazságunkat, gyertek, és beszéljük el a Sionon az ÚRnak, a mi Istenünknek dolgait!
¹¹ Élesítsétek a nyilakat, készítsétek a pajzsokat! Fölindította az ÚR a méd királyok lelkét, mert szándéka Babilón ellen fordult, hogy elveszítse. Bizony, az ÚR bosszúállása ez, templomáért való bosszúállása!
¹² Tűzzétek ki a zászlót Babilón kőfalaival szemben, erősítsétek meg az őrséget! Rendeljetek őröket, állítsatok lesbe csapatokat, mert az ÚR elgondolta és meg is cselekszi mindazt, amit Babilón lakói ellen szólt.
¹³ Te, aki nagy vizek mellett laksz, és tömérdek kincsed van, eljött a véged, rablásod betelt!
¹⁴ Megesküdött a Seregek URa a lelkére, és ezt mondta: Bizony, úgy betöltelek téged emberekkel, mint sáskákkal, és diadaléneket énekelnek fölötted!
¹⁵ Ő alkotta a földet erejével, bölcsességével szilárdította meg a világot, és értelmével terjesztette ki az egeket.
¹⁶ Nagy hangjára vizek zúgása támad az égben, és felhőket hoz föl a föld határairól, villámokat készít az esőhöz, és előhozza a szelet tárházából.
¹⁷ Tudás híján minden ember bolond. Minden ötvös megszégyenül bálványa miatt, mert hazugság az öntvénye: nincs benne lélek.
¹⁸ Hiábavalóságok ezek, nevetséges művek, amelyek elvesznek büntetésük idején.
¹⁹ De nem ilyen Jákób öröksége! Mert ő a mindenség formálója és Izráel törzse örökségének pálcája: Seregek URa a neve!
²⁰ Pörölyöm voltál, harci fegyverem, és nemzeteket zúztam veled össze, országokat pusztítottam el veled.
²¹ Általad zúztam össze lovakat és lovasaikat, és általad zúztam össze a harci szekeret és a benne ülőt.
²² Általad zúztam össze férfit és asszonyt, általad zúztam össze vént és gyermeket, általad zúztam össze ifjat és szüzet.
²³ Általad zúztam össze a pásztort és nyáját, általad zúztam össze a szántóvetőt és igavonó jószágát, és általad zúztam össze a helytartókat és a főembereket.
²⁴ Megfizetek Babilónnak és Káldea minden lakosának mindazért a gonoszságért, amelyet a Sionon cselekedtek szemetek láttára – ezt mondja az ÚR.
²⁵ Íme, ellened fordulok, te romlásnak hegye – ezt mondja az ÚR –, aki az egész földet leromboltad! Kinyújtom kezemet ellened, lehengerítlek a kőszikláról, és leégett heggyé teszlek.
²⁶ Nem vesznek belőled követ szegletkőnek és alapkőnek, mert örökre pusztaság leszel – ezt mondja az ÚR.
²⁷ Tűzzétek ki a zászlót az országban, fújjátok meg a kürtöt a népek között! Készítsétek föl ellene a nemzeteket, hívjátok össze ellene Arárát, Minni és Askenáz országait! Válasszatok ellene hadvezért, vonultassátok föl a lovakat, mint rettenetes sáskahadat!
²⁸ Készítsétek föl ellene a népeket, a médek királyait, helytartóit és minden főemberét és birodalmuk egész földjét!
²⁹ Megrendül a föld és rázkódik, mert beteljesednek az ÚR gondolatai Babilón ellen, amikor Babilón földjét pusztasággá, lakatlanná teszi.
³⁰ Babilón hősei fölhagytak a küzdelemmel, erődeikben ülnek. Vége szakadt vitézségüknek, asszonyokká lettek. Fölgyújtották Babilón lakhelyeit, letörték zárait.
³¹ Futár futár után fut, és hírmondó hírmondó után, hogy jelentse a babilóni királynak: megszállták városát mindenfelől.
³² A réveket elfoglalták, tűz égette föl a mocsarakat, és a harcosok megrettentek.
³³ Mert azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Olyan lett Babilón leánya, mint a szérű, itt van taposásának ideje. Kis híja még, és eljön aratásának ideje.
³⁴ Elnyelt, megemésztett engem Nebukadneccar, a babilóni király, üres edénnyé tett. Elnyelt engem, mint egy sárkány, megtöltötte hasát csemegéimmel, és kivetett engem.
³⁵ A rajtam és társaimon esett erőszak szálljon Babilónra! – mondja ezt Sion lakója. Vérem Káldea lakosaira! – mondja ezt Jeruzsálem.
³⁶ Ezért azt mondja az ÚR: Íme, én bírálom el ügyedet, és én állok bosszút érted! Kiszárítom tengerét, kiapasztom forrását.
³⁷ Kőrakássá lesz Babilón, sakálok lakhelyévé; kietlenné, iszonyatossá lesz és lakatlanná.
³⁸ Együtt ordítanak, mint az ifjú oroszlánok, morognak, mint az oroszlánkölykök.
³⁹ Hevük idején lakomát készítek nekik, és megrészegítem őket, hogy vigadjanak, és aludjanak örök álmot, és föl ne serkenjenek – ezt mondja az ÚR.
⁴⁰ Vágóhídra viszem őket, mint a bárányokat, mint a kosokat a bakokkal együtt.
⁴¹ Hogy bevették Sésakot! Elfoglalták az egész föld büszkeségét. Milyen pusztasággá lett Babilón a népek között!
⁴² Följött Babilónra a tenger, hullámainak özönével elborította őt.
⁴³ Városai pusztává lettek, sivataggá és kopár földdé, amelyen senki sem lakik, senki emberfia nem megy keresztül rajta.
⁴⁴ Megbüntetem Bélt Babilónban, és kihúzom szájából, amit lenyelt, és többé nem tódulnak hozzá a népek, és Babilón kőfala is ledől.
⁴⁵ Jöjj ki onnan, én népem! Mentse lelkét mindenki az ÚR haragjának tüze elől!
⁴⁶ Ne olvadjon meg a szívetek, és ne féljetek a hírektől, amelyeket hallani a földön, amikor egyik esztendőben ilyen hír járja, a másik esztendőben pedig amolyan hír, hogy erőszakosság van a földön, és uralkodó tör uralkodóra!
⁴⁷ Mert íme, eljönnek majd a napok, és megbüntetem Babilónt faragott képeiért, és egész földje megszégyenül, és elhull benne minden halálra sebzett.
⁴⁸ És ujjong majd Babilón fölött az ég és a föld és minden, ami bennük van, mert pusztítók támadnak rá észak felől – ezt mondja az ÚR.
⁴⁹ Babilón is elesik, mivel sok izráelit halálra sebzett, amint Babilón miatt is elhullottak az egész földön a halálra sebzettek.
⁵⁰ Menjetek el, akik megmenekültetek a fegyvertől, meg ne álljatok! Emlékezzetek meg a távolból is az ÚRról, és jusson eszetekbe Jeruzsálem!
⁵¹ Szégyenkeztünk, mert hallottuk a gyalázkodást, arcunkat szégyenpír borította, mert idegenek törtek az ÚR házának szentélyébe.
⁵² Ezért íme, eljönnek majd a napok – ezt mondja az ÚR –, és megbüntetem Babilónt faragott képeiért, és egész földjén sebesültek nyögnek.
⁵³ Ha az égbe hág is föl Babilón, és ha megerősíti is erős magaslatát, akkor is rátörnek a pusztítók, akiket én küldök – ezt mondja az ÚR.
⁵⁴ Jajkiáltás hallatszik Babilónból, és a káldeusok földjéről nagy romlás.
⁵⁵ Mert elpusztítja az ÚR Babilónt, és elnémítja benne a nagy zajt, ha zúgnak is hullámai, mint a nagy vizek, és hallatszik is harsogásuk.
⁵⁶ Mert pusztító tör Babilónra, elfogják harcosait, eltörik íjukat, mert a megfizetés Istene, az ÚR biztos, hogy megfizet.
⁵⁷ Megrészegítem fejedelmeit, bölcseit, helytartóit, főembereit és harcosait. Örök álomra szenderülnek, és nem ébrednek föl! – ezt mondja a Király, akinek Seregek URa a neve.
⁵⁸ Azt mondja a Seregek URa: Babilón széles kőfalát földig rombolják, és büszke kapuit tűz égeti meg. A népek hiába munkálkodnak, és a tűzé lesz, amiért nemzetek fáradoztak.
⁵⁹ Ez az a beszéd, amelyet Jeremiás próféta Szerájának, Nérijjá fiának, Mahszéjá unokájának mondott, amikor Babilónba ment Cidkijjával, Júda királyával királyságának negyedik esztendejében. Szerájá pedig szállásmester volt.
⁶⁰ Jeremiás leírta egy irattekercsre mindazt a veszedelmet, amely Babilónt fogja érni, mindazokat a beszédeket, amelyek föl lettek jegyezve Babilónról.
⁶¹ Azt mondta Jeremiás Szerájának: Amikor Babilónba érsz, láss neki, és olvasd föl mindezeket a szavakat!
⁶² Ezt mondd: URam, te szóltál e hely ellen, hogy elveszítsed, és ne legyen lakója, sem ember, sem állat, hanem örökre pusztaság legyen.
⁶³ Amikor befejezed e tekercs fölolvasását, köss rá egy követ, és hajítsd be az Eufrátesz közepébe.
⁶⁴ Ezt mondd: Így merül el Babilón, és bármit tegyen is, nem kel föl többé a veszedelem miatt, amelyet én hozok rá. Eddig tartanak Jeremiás beszédei.