1Ez az a beszéd, amelyet az ÚR mondott Jeremiásnak, miután Nebuzaradán testőrparancsnok elbocsátotta őt Rámából, mert őt is elfogták, és láncra verték az összes jeruzsálemi és júdai fogollyal együtt, akiket Babilónba vittek.
2A testőrparancsnok elvitte Jeremiást, és azt mondta neki: Az ÚR, a te Istened rendelte ezt a veszedelmet e hely ellen.
3Véghezvitte és megcselekedte az ÚR, ahogy megmondta. Mert vétkeztetek az ÚR ellen, és nem hallgattatok a szavára, azért teljesedett be rajtatok ez a dolog.
4Most azért én ma megszabadítalak a lánctól, amely a kezeden van. Ha úgy tetszik neked, hogy Babilónba jöjj velem, akkor jöjj, nekem pedig gondom lesz rád. Ha pedig nem tetszik neked, hogy velem jöjj Babilónba, maradj itt! Íme, előtted van az egész föld, oda menj, ahová jónak és helyesnek látod!
5De később már nem lehet visszatérni. Vagy menj vissza Gedaljához, Ahikám fiához, Sáfán unokájához, akit a babilóni király tiszttartóvá tett Júda városaiban, és lakj vele a nép között, vagy menj akárhová, ahová neked tetszik. A testőrparancsnok ételt és ajándékot adott neki, és elbocsátotta őt.
6Jeremiás pedig elment Gedaljához, Ahikám fiához Micpába, és ott lakott vele a nép között, akik megmaradtak az országban.
7Amikor meghallották a seregek vezérei, akik a síkságon voltak, ők és embereik, hogy a babilóni király Gedalját, Ahikám fiát tette tiszttartóvá az országban, és rábízta a férfiakat és az asszonyokat, a kisdedeket és a föld szegényeit azok közül, akiket nem vittek el Babilónba,
8elmentek Gedaljához Micpába, tudniillik Jismáél, Netanjá fia, Jóhánán és Jónátán, Káréah fiai, Szerájá, Tanhumet fia, a netófái Éfaj fiai és Jaazanjá, Maakáti fia embereikkel együtt.
9Gedaljá, Ahikám fia, Sáfán unokája pedig megesküdött nekik és embereiknek, és ezt mondta: Ne féljetek a káldeusoknak szolgálni, hanem lakjatok az országban, és szolgáljatok a babilóni királynak, és jó dolgotok lesz!
10És én, íme, Micpában lakom, hogy szolgálatukra álljak a káldeusoknak, akik eljönnek hozzánk. Ti pedig gyűjtsetek be bort, gyümölcsöt és olajat is, és tegyétek el edényeitekbe! Lakjatok azokban a városokban, amelyeket birtokba vehettek.
11Meghallották mindazok a júdabeliek is, akik a móábiaknál, az ammóniaknál, az edómiaknál és a többi tartományban voltak, hogy a babilóni király maradékot hagyott Júdának, és hogy Gedalját, Ahikám fiát, Sáfán unokáját tette tiszttartóvá fölöttük.
12Ezért minden júdabeli hazajött mindenhonnan, ahová elűzték őket. Eljöttek Júda földjére Gedaljához Micpába, és bort meg igen sok gyümölcsöt hordtak össze.
13Jóhánán, Káréah fia és a seregek vezetői, akik a síkságon voltak, szintén elmentek Gedaljához Micpába.
14Azt mondták neki: Nem tudod, hogy Baalisz ammóni király elküldte Jismáélt, Netanjá fiát, hogy megöljön téged? De Gedaljá, Ahikám fia nem hitt nekik.
15Jóhánán, Káréah fia pedig titkon ezt mondta Gedaljának Micpában: Elmegyek, és megölöm Jismáélt, Netanjá fiát úgy, hogy senki se tudja. Miért oltaná ki a te életedet? Hiszen akkor a júdabeliek, akik tehozzád gyülekeztek, mind szétoszlanának, és Júdának még a maradéka is elveszne.
16És azt mondta Gedaljá, Ahikám fia Jóhánánnak, Káréah fiának: Ne cselekedd meg ezt a dolgot, mert te hazugságot szólsz Jismáélről!