---

¹ Ez az a beszéd, amelyet az ÚR Jeremiás prófétának a népekről mondott:
² Egyiptomról, Nékó fáraónak, Egyiptom királyának seregéről, amelyet megvert Nebukadneccar, a babilóni király az Eufrátesz folyó mellett, Karkemisnél Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának a negyedik esztendejében:
³ Készítsétek a pajzsot és a vértet, és induljatok a harcba!
⁴ Nyergeljétek a lovakat, és üljetek föl, ti lovasok! Álljatok csatasorba sisakokban! Élesítsétek a lándzsákat, öltsétek föl a páncélokat!
⁵ Mit látok? Ők megriadva hátrálni kezdenek, harcosaikat leverik, futásnak erednek, és vissza sem tekintenek! Félelem mindenfelől! – azt mondja az ÚR.
⁶ Nem futhat el a gyors, és a vitéz sem menekülhet el, mert északon, az Eufrátesz folyó mellett megbotlanak és elhullanak.
⁷ Ki az, aki emelkedik, mint a Nílus, és olyan, mint az áradó vizű folyamok?
⁸ Egyiptom emelkedik úgy, mint a Nílus, és mint az áradó vizű folyamok, mert így szól: Fölemelkedem, elárasztom a földet, elveszítem a városokat és a bennük lakókat!
⁹ Nyargaljatok, lovak, robogjatok, harci szekerek, vonuljanak ki a harcosok, a szerecsenek és a líbiaiak, akik pajzsot viselnek, és a lúdiak, akik íjat hordanak!
¹⁰ Az a nap pedig az ÚR, a Seregek URa bosszúállásának napja, hogy bosszút álljon ellenségein. Elemészt a fegyver, jóllakik és megrészegül a vérüktől, mert véresáldozata az az ÚRnak, a Seregek URának észak földjén, az Eufrátesz folyó mellett.
¹¹ Menj föl Gileádba, és végy balzsamot, Egyiptom szűz leánya! Hiába a sok orvosság, nincs gyógyír számodra!
¹² Hallják gyalázatodat a népek, és kiáltásoddal betelt a föld, mert harcos harcosba ütközött, és együtt esnek el mindketten.
¹³ Ez a beszéd, amelyet Jeremiás prófétának mondott az ÚR Nebukadneccar babilóni király eljöveteléről, aki Egyiptom földjének leverésére jött:
¹⁴ Hirdessétek Egyiptomban, és híreszteljétek Migdólban, híreszteljétek Nófban és Tahpanhészban! Ezt mondjátok: Állj elő, és készítsd föl magadat, mert fegyver pusztít körülötted!
¹⁵ Miért verték le hőseidet? Nem állhattak meg, mert az ÚR elkergette őket.
¹⁶ Sokan tántorogtak, egyik a másikra hullott, és ezt mondták: Keljünk föl, menjünk vissza népünkhöz és szülőföldünkre az erőszakos fegyver elől!
¹⁷ Ezt kiáltják akkor: A fáraó, Egyiptom királya csak egy hangoskodó, aki elszalasztotta a rendelt alkalmat.
¹⁸ Élek én – ezt mondja a Király, akinek Seregek URa a neve –, hogy eljövetele olyan bizonyos, ahogyan ott áll a Tábór-hegy a hegyek között és a Karmel a tengernél.
¹⁹ Készítsd elő holmidat a fogságba menetelhez, Egyiptom leányának lakosa, mert elpusztul Nóf, rommá és lakatlanná lesz.
²⁰ Igen szép üszőborjú Egyiptom, de bögöly tör rá észak felől.
²¹ Még zsoldosai is olyanok benne, mint a hizlalt borjúk, de ők is meghátrálnak, mindnyájan elfutnak, meg nem állnak, ha eljön rájuk romlásuk napja, büntetésük ideje.
²² Hangja, mint a sziszegő kígyóé, mert nagy sereggel indulnak, és szekercékkel mennek ellene, mint a favágók.
²³ Kivágják erdejét – azt mondja az ÚR –, bármennyire áthatolhatatlan. Mert többen vannak, mint a sáskák, és megszámlálhatatlanok.
²⁴ Megszégyenül Egyiptom leánya, északi nép kezébe jut.
²⁵ Azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Íme, megbüntetem Ámón istent Nó városából, a fáraót és Egyiptomot, isteneit és királyait; a fáraót és azokat, akik benne bíznak.
²⁶ Odaadom őket a lelküket keresők kezébe, Nebukadneccarnak, a babilóni királynak és szolgáinak a kezébe. De azután megint úgy laknak ott, mint azelőtt – ezt mondja az ÚR.
²⁷ De te ne félj, szolgám, Jákób, és ne rettegj, Izráel, mert íme, megszabadítalak téged a messzeségből és utódaidat is fogságuk földjéről. Visszatér Jákób, nyugalmat talál, gondtalanul él, és nem lesz, aki megijessze.
²⁸ Ne félj, szolgám, Jákób – ezt mondja az ÚR –, mert veled vagyok! Véget vetek minden nemzetnek, amelyek közé kivetettelek, de neked nem vetek véget, hanem megfenyítlek téged igazságosan, mert nem hagyhatlak teljesen büntetés nélkül.