---

¹ Azután ezt mondta: Ha valaki elbocsátja a feleségét, és az eltávozik tőle, és más férfié lesz, vajon visszatérhet-e még hozzá? Nem lenne-e az az ország förtelmesen megfertőztetve? Te pedig sok szeretővel paráználkodtál, és visszajönnél hozzám? – mondja az ÚR.
² Emeld föl szemedet a magaslatokra, és lásd meg: hol nem szeplősítettek meg téged? Az utak mellett vártál rájuk, mint az arab a pusztában, és beszennyezted a földet paráznaságoddal és gonoszságoddal.
³ Noha visszatartottam a korai záporokat, és késői eső sem volt, mégis olyan lett a homlokod, mint egy parázna asszonyé, nem akartál szégyenkezni.
⁴ Nemde most így kiáltasz nekem: Atyám! Ifjúkorom óta vezetőm vagy.
⁵ Vajon örökké haragszik, mindvégig bosszankodik-e? Íme, ezt mondod, de ahogy csak tőled telik, gonoszságot cselekszel.
⁶ Ezt mondta nekem az ÚR Jósiás király napjaiban: Láttad-e, mit cselekedett az elpártolt Izráel? Elment minden magas hegyre és minden zöldellő fa alá, és ott paráználkodott.
⁷ Azt mondtam, miután mindezt megcselekedte: Térj vissza hozzám! De nem tért vissza. Látta ezt hitszegő húga, Júda.
⁸ Noha paráznasága miatt elbocsátottam a hűtlen Izráelt, és válólevelet adtam neki, láttam, hogy mégsem félt hitszegő húga, Júda, hanem elment, és ő is paráználkodott.
⁹ Így történt, hogy könnyelmű paráznaságával beszennyezte a földet, mert kővel is, fával is paráználkodott.
¹⁰ Mindezek ellenére sem tért vissza hozzám teljes szívével hitszegő húga, Júda, hanem csak képmutató módjára – ezt mondja az ÚR.
¹¹ Azt mondta nekem az ÚR: Igazabb lelkű az elpártolt Izráel, mint a hitszegő Júda.
¹² Menj el, kiáltsd e szavakat észak felé, ezt mondjad: Térj vissza, elpártolt Izráel – így szól az ÚR –, akkor nem bocsátom rátok haragomat, mert kegyelmes vagyok – ezt mondja az ÚR –; nem haragszom örökké.
¹³ Csak ismerd el bűnödet, hogy hűtlenné lettél Istenedhez, az ÚRhoz, és szerteszét futottál útjaidon az idegenekhez, mindenféle zöldellő fa alá, de az én szavamra nem hallgattatok – ezt mondja az ÚR.
¹⁴ Térjetek meg, hűtlen fiak – így szól az ÚR –, mert férjetekké lettem, és magamhoz veszlek titeket: egyet egy városból, kettőt egy nemzetségből; és fölviszlek titeket a Sionra!
¹⁵ Szívem szerint való pásztorokat adok nektek, akik okosan és értelemmel legeltetnek titeket.
¹⁶ Ha majd megsokasodtok és megszaporodtok a földön azokban a napokban – ezt mondja az ÚR –, nem mondják többé: Az ÚR szövetségládája! Szívére sem veszi senki, nem gondolnak és nem is ügyelnek rá, és nem készítik el újra.
¹⁷ Abban az időben Jeruzsálemet hívják majd az ÚR trónjának. Minden nemzet odagyülekezik Jeruzsálembe az ÚR nevéért, és nem követik többé gonosz szívük makacsságát.
¹⁸ Azokban a napokban Júda háza Izráel házával tart majd, és együtt mennek be az északi földről arra a földre, amelyet örökségül adtam atyáitoknak.
¹⁹ Azt mondtam ugyanis magamban: Miként tegyelek a fiak közé, és adjam neked a kívánatos földet, a népek seregének drága örökségét? Úgy gondoltam, Atyámnak hívsz majd engem, és nem pártolsz el tőlem!
²⁰ Mégis, ahogyan hitszegővé lesz az asszony társa iránt, úgy lettetek hitszegővé irántam, Izráel háza – ezt mondja az ÚR.
²¹ Hang hallatszik a magaslatokon, Izráel fiainak esdeklő sírása, mert elfordultak útjukon, elfelejtkeztek Istenükről, az ÚRról.
²² Térjetek vissza, hűtlen fiak, és én meggyógyítlak elpártolásotokból! Íme, hozzád járulunk, mert te vagy az ÚR, a mi Istenünk!
²³ Bizony csak hazugság jött a halmokról, zajongás a hegyekről. Bizony az ÚRban, a mi Istenünkben van Izráel szabadulása!
²⁴ Ez a gyalázatosság emésztette atyáink szerzeményét gyermekségünk óta: juhaikat, szarvasmarháikat, fiaikat és leányaikat.
²⁵ Gyalázatunkban fetrengünk, és elborít minket szégyenünk, mert vétkeztünk az ÚR, a mi Istenünk ellen, mi is, atyáink is; gyermekségünk óta mind e mai napig nem hallgattunk az ÚRnak, Istenünknek a szavára.