1 Azután ezt mondta: Ha valaki elbocsátja a feleségét, és az eltávozik tőle, és más férfié lesz, vajon visszatérhet-e még hozzá? Nem lenne-e az az ország förtelmesen megfertőztetve? Te pedig sok szeretővel paráználkodtál, és visszajönnél hozzám? – mondja az ÚR.

2 Emeld föl szemedet a magaslatokra, és lásd meg: hol nem szeplősítettek meg téged? Az utak mellett vártál rájuk, mint az arab a pusztában, és beszennyezted a földet paráznaságoddal és gonoszságoddal.

3 Noha visszatartottam a korai záporokat, és késői eső sem volt, mégis olyan lett a homlokod, mint egy parázna asszonyé, nem akartál szégyenkezni.

4 Nemde most így kiáltasz nekem: Atyám! Ifjúkorom óta vezetőm vagy.

5 Vajon örökké haragszik, mindvégig bosszankodik-e? Íme, ezt mondod, de ahogy csak tőled telik, gonoszságot cselekszel.

6 Ezt mondta nekem az ÚR Jósiás király napjaiban: Láttad-e, mit cselekedett az elpártolt Izráel? Elment minden magas hegyre és minden zöldellő fa alá, és ott paráználkodott.

7 Azt mondtam, miután mindezt megcselekedte: Térj vissza hozzám! De nem tért vissza. Látta ezt hitszegő húga, Júda.

8 Noha paráznasága miatt elbocsátottam a hűtlen Izráelt, és válólevelet adtam neki, láttam, hogy mégsem félt hitszegő húga, Júda, hanem elment, és ő is paráználkodott.

9 Így történt, hogy könnyelmű paráznaságával beszennyezte a földet, mert kővel is, fával is paráználkodott.

10 Mindezek ellenére sem tért vissza hozzám teljes szívével hitszegő húga, Júda, hanem csak képmutató módjára – ezt mondja az ÚR.

11 Azt mondta nekem az ÚR: Igazabb lelkű az elpártolt Izráel, mint a hitszegő Júda.

12 Menj el, kiáltsd e szavakat észak felé, ezt mondjad: Térj vissza, elpártolt Izráel – így szól az ÚR –, akkor nem bocsátom rátok haragomat, mert kegyelmes vagyok – ezt mondja az ÚR –; nem haragszom örökké.

13 Csak ismerd el bűnödet, hogy hűtlenné lettél Istenedhez, az ÚRhoz, és szerteszét futottál útjaidon az idegenekhez, mindenféle zöldellő fa alá, de az én szavamra nem hallgattatok – ezt mondja az ÚR.

14 Térjetek meg, hűtlen fiak – így szól az ÚR –, mert férjetekké lettem, és magamhoz veszlek titeket: egyet egy városból, kettőt egy nemzetségből; és fölviszlek titeket a Sionra!

15 Szívem szerint való pásztorokat adok nektek, akik okosan és értelemmel legeltetnek titeket.

16 Ha majd megsokasodtok és megszaporodtok a földön azokban a napokban – ezt mondja az ÚR –, nem mondják többé: Az ÚR szövetségládája! Szívére sem veszi senki, nem gondolnak és nem is ügyelnek rá, és nem készítik el újra.

17 Abban az időben Jeruzsálemet hívják majd az ÚR trónjának. Minden nemzet odagyülekezik Jeruzsálembe az ÚR nevéért, és nem követik többé gonosz szívük makacsságát.

18 Azokban a napokban Júda háza Izráel házával tart majd, és együtt mennek be az északi földről arra a földre, amelyet örökségül adtam atyáitoknak.

19 Azt mondtam ugyanis magamban: Miként tegyelek a fiak közé, és adjam neked a kívánatos földet, a népek seregének drága örökségét? Úgy gondoltam, Atyámnak hívsz majd engem, és nem pártolsz el tőlem!

20 Mégis, ahogyan hitszegővé lesz az asszony társa iránt, úgy lettetek hitszegővé irántam, Izráel háza – ezt mondja az ÚR.

21 Hang hallatszik a magaslatokon, Izráel fiainak esdeklő sírása, mert elfordultak útjukon, elfelejtkeztek Istenükről, az ÚRról.

22 Térjetek vissza, hűtlen fiak, és én meggyógyítlak elpártolásotokból! Íme, hozzád járulunk, mert te vagy az ÚR, a mi Istenünk!

23 Bizony csak hazugság jött a halmokról, zajongás a hegyekről. Bizony az ÚRban, a mi Istenünkben van Izráel szabadulása!

24 Ez a gyalázatosság emésztette atyáink szerzeményét gyermekségünk óta: juhaikat, szarvasmarháikat, fiaikat és leányaikat.

25 Gyalázatunkban fetrengünk, és elborít minket szégyenünk, mert vétkeztünk az ÚR, a mi Istenünk ellen, mi is, atyáink is; gyermekségünk óta mind e mai napig nem hallgattunk az ÚRnak, Istenünknek a szavára.