---

¹ Hallgassatok rám, akik az igazságot követitek, akik az URat keresitek! Tekintsetek a kősziklára, amelyből kivágattatok, és a kút nyílására, amelyből kiástak titeket!
² Tekintsetek atyátokra, Ábrahámra és Sárára, aki szült titeket! Egymaga volt, amikor elhívtam, de megáldottam és megszaporítottam.
³ Mert megvigasztalja Siont az ÚR, megvigasztalja romjait egytől egyig, és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, kietlen földjét pedig mint az ÚR kertje. Öröm és vigasság lesz benne, hálaadás és dicséret hangja!
⁴ Figyelj rám, népem, és hallgass rám, nemzetem! Mert tanítás származik tőlem, és törvényemet a népek világosságává teszem.
⁵ Közel van igazságom, eljön szabadításom, és karommal ítélem a népeket. Engem várnak a szigetek, és a karomba vetik reménységüket.
⁶ Emeljétek szemeteket az égre, és nézzetek le a földre; mert az ég szétfoszlik, mint a füst, és a föld elmállik, mint a ruha, és lakosai hasonlóképpen vesznek el. De az én szabadításom örökre megmarad, és igazságom nem rendül meg.
⁷ Hallgassatok rám ti, akik ismeritek az igazságot, te nép, amelynek szívében van a törvényem! Ne féljetek az emberek gyalázkodásától, szidalmaik miatt ne essetek kétségbe!
⁸ Mert moly rágja meg őket, mint a ruhát, és féreg eszi meg őket, mint a gyapjút, de igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzedékről nemzedékre!
⁹ Kelj föl, kelj föl, öltözd fel erődet, ó, ÚRnak karja! Kelj föl, mint a régi időben, a hajdanvolt nemzedékek napjaiban! Hát nem te voltál, aki szétvágta Ráhábot, és átdöfte a sárkányt?
¹⁰ Nem te voltál, aki kiszárította a tengert, a nagy mélység vizeit? Aki a tenger fenekén utat készítettél, hogy átmehessenek a megváltottak?
¹¹ Így térnek majd vissza az ÚR megváltottai, és ujjongás közepette jönnek Sionba. Öröm lesz fejükön örökké. Vigasságot és örömöt találnak, a fájdalom és sóhaj pedig eltűnik.
¹² Én, én vagyok a vigasztalótok! Ki vagy te, hogy a halandó embertől félsz, az ember fiától, aki olyan lesz, mint a fű?
¹³ Elfeledkeztél az ÚRról, Alkotódról, aki az eget kiterjesztette, és megalapozta a földet? Miért félsz szüntelen, mindennap nyomorgatód haragjától, aki igyekszik elveszíteni? De hol van a nyomorgató haragja?
¹⁴ Csakhamar megszabadul a fogoly, nem hal meg, nem jut a sírba, és kenyere sem fogy el.
¹⁵ Hiszen én vagyok az ÚR, a te Istened, aki megrendítettem a tengert, hogy zúgjanak hullámai. Seregek URa a nevem!
¹⁶ A szádba adtam beszédemet, és kezem árnyékával fedtelek be, hogy az egeket kifeszítsem, és megalapozzam a földet. És azt mondom Sionnak: Az én népem vagy.
¹⁷ Serkenj föl, serkenj föl, kelj föl, Jeruzsálem, kiittad az ÚR kezéből haragja poharát, kiittad, kiürítetted öblös kelyhét, amelytől tántorogsz!
¹⁸ Fiai közül, akiket szült, nem volt senki, aki vezesse, nem fogta kézen senki a fiai közül, akiket fölnevelt.
¹⁹ E kettő esett meg veled! Kicsoda szánt meg téged? Pusztulás és romlás, éhínség és fegyver: hogyan vigasztaljalak meg téged?
²⁰ Fiaid ájultan fekszenek minden utcasarkon, mint a hálóba esett zerge, betelt rajtuk az ÚR haragja, Istened feddése.
²¹ Ezért halld meg ezt, te szenvedő, aki részeg vagy, de nem a bortól!
²² Így szól Urad, az ÚR, Istened, aki népéért bosszút áll: Íme, kiveszem kezedből a poharat, amelytől tántorogsz, haragom öblös kelyhéből nem iszol többé!
²³ Nyomorgatóid kezébe adom azokat, akik azt mondták lelkednek: Hajolj meg, hogy átmenjünk rajtad! És te olyanná tetted a hátadat, mint a föld, mint amilyen az utca a járókelőknek!