---

¹ Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – így szól Istenetek.
² Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek neki, hogy vége van nyomorúságának, bűne megbocsáttatott. Hiszen kétszeresen sújtotta őt az ÚR keze minden bűnéért.
³ Egy hang kiált: A pusztában készítsétek az ÚR útját, utat egyengessetek a kietlenben Istenünknek!
⁴ Emelkedjék föl minden völgy, szálljon alá minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a bérc rónává.
⁵ Akkor megjelenik az ÚR dicsősége, és minden test látni fogja. Az ÚR szája mondta ezt.
⁶ Szózat szól: Kiálts! Ezt válaszoltam: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága!
⁷ Megszárad a fű, elhull a virág, ha az ÚR szele fuvall rá; bizony fű a nép.
⁸ Megszárad a fű, elhull a virág, de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!
⁹ Magas hegyre menj föl, örömhírmondó Sion! Emeld föl hangodat erősen, örömhírmondó Jeruzsálem! Emeld föl, ne félj! Mondd Júda városainak: Íme, itt van Istenetek!
¹⁰ Íme, az én Istenem, az ÚR jön hatalommal, és karja uralkodik! Íme, vele jön jutalma, és előtte jár fizetsége.
¹¹ Mint a pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölében hordozza őket, és a szoptatós juhokat szelíden vezetgeti.
¹² Ki mérte meg markával a vizet, és ki vett mértéket az egekről arasszal; ki mérte meg vékával a föld porát, ki tette mérlegre a hegyeket és mérlegserpenyőbe a halmokat?
¹³ Ki irányította az ÚR lelkét, és ki oktatta őt mint tanácsosa?
¹⁴ Kivel tanácskozott, hogy fölvilágosítsa őt, és ki tanította az igazság ösvényére, ki tanította ismeretre, és ki oktatta őt az értelem útjára?
¹⁵ Íme, a népek olyanok előtte, mint egy vízcsepp a vödörben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben. Íme, a szigeteket mint kis porszemeket fölemeli.
¹⁶ Libánon nem elég a tűzre, vadja sem elég az áldozathoz.
¹⁷ Semmiség előtte minden nép, üres csekélységnél is kevesebbnek tartja azokat.
¹⁸ Kihez hasonlíthatnátok Istent, és milyen képmást készítenétek róla?
¹⁹ A bálványt a mester önti, az ötvös pedig bearanyozza, és ezüstláncot forraszt rá.
²⁰ Aki szegény ilyen áldozathoz, az olyan fát választ, amely nem korhad el; okos mestert keres, hogy olyan bálványt állítson, amely nem inog.
²¹ Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem hirdették nektek eleitől fogva, és nem értették meg veletek, hogyan vettetett alap a földnek?
²² Az, aki ott trónol a földkerekség fölött, amelynek lakói olyanok előtte, mint a sáskák: ő az, aki kiteríti az eget, mint egy függönyt, kifeszíti, mint egy lakósátrat.
²³ Ő teszi semmivé a fejedelmeket, és pusztítja el a föld bíráit.
²⁴ Még alig ültették el, alig vetették el őket, alig vert gyökeret törzsük a földben, ő csak rájuk fuvall, és kiszáradnak, és elragadja őket, mint forgószél a polyvát.
²⁵ Kihez hasonlíthatnátok hát engem, kihez volnék hasonló? – szól a Szent.
²⁶ Emeljétek föl szemeteket a magasba, és lássátok, ki teremtette azokat! Ő, aki előhozza seregüket szám szerint, nevén szólítja mindnyájukat, nagy hatalma és ereje miatt egyetlen híjuk sincsen.
²⁷ Miért mondod ezt, Jákób, miért szólsz így, Izráel: „Rejtve van utam az ÚR előtt, és nem gondol ügyemmel az én Istenem”?
²⁸ Hát nem tudod és nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR, aki a föld határait teremtette? Nem fárad el és nem lankad meg, kikutathatatlan a bölcsessége!
²⁹ Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlen erejét megsokasítja.
³⁰ Elfáradnak az ifjak, és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is.
³¹ De akik az ÚRban bíznak, azoknak ereje megújul; szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.