---

¹ Ézsaiásnak, Ámóc fiának a beszéde arról, amit Júda és Jeruzsálem felől látott.
² Ez lesz az utolsó időkben: Erősen fog állni az ÚR házának hegye a hegyek fölött, magasabb lesz a halmoknál, és özönleni fog hozzá minden nemzet.
³ Eljön a sok nép, és azt mondják: Jöjjetek, menjünk fel az ÚR hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket útjaira, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert Sionból jön a tanítás, és Jeruzsálemből az ÚR beszéde.
⁴ Ítéletet tart a nemzetek között, és sok nép fölött bíráskodik. Fegyvereikből kapákat csinálnak, dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.
⁵ Jákób háza! Jöjjetek, járjunk az ÚR világosságában!
⁶ Bizony elhagytad népedet, Jákób házát, mert tele vannak keleti szokásokkal, jelmagyarázók, mint a filiszteusok, és idegenek fiaival kötnek szövetséget.
⁷ Tele van országuk ezüsttel és arannyal, és végtelen sok kincsük van. Tele van országuk lovakkal, és végtelen sok szekerük van.
⁸ Tele van országuk bálványokkal, és kezük alkotásai előtt hajolnak meg, azok előtt, amiket ujjaik alkottak.
⁹ Ezért porba hajoltatják az embert, és megalázzák a férfit, ne bocsáss meg nekik.
¹⁰ Menj be a kősziklába, és rejtőzz el a porba az ÚR félelme elől és fenségének dicsősége elől.
¹¹ A kevély szemű embert megaláztatás éri, és a férfi nagyságát porba hajtja, egyedül az ÚR magasztaltatik föl azon a napon.
¹² Mert eljön a Seregek URának napja mindenki ellen, aki kevély, és magát nagyra tartja, mindenki ellen, aki magát kiemeli, és megalázza őket.
¹³ És Libánon minden cédrusa ellen, amelyek magasak és kiemelkedőek, és Básán minden tölgyfája ellen.
¹⁴ Minden magas hegy ellen és minden kiemelkedő halom ellen.
¹⁵ Minden magas torony ellen és minden erős kőfal ellen.
¹⁶ Minden Tarsís-hajó ellen és minden gyönyörűséges gálya ellen.
¹⁷ Porba hajtják a kevély embert, és megaláztatás éri a főembereket, és egyedül az ÚR magasztaltatik föl azon a napon.
¹⁸ És a bálványok mind semmivé lesznek.
¹⁹ Bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba az ÚR félelme elől és fenségének dicsősége elől, amikor fölkel, hogy megrettentse a földet.
²⁰ Azon a napon odadobja az ember a vakondoknak és a denevéreknek ezüst- és aranybálványait, amelyeket magának készített, hogy előttük meghajoljon,
²¹ és sziklák üregeibe és a szirtek hasadékaiba menekül az ÚR félelme elől és az ő fenségének dicsősége elől, amikor fölkel, hogy megrettentse a földet.
²² (3,1) Ne bízzatok hát az emberben, akinek csak egy lehelet van az orrában, mert ugyan mire becsülhető ő?