---

¹ Jaj azoknak, akik gonosz rendeleteket hoznak, és a jegyzőknek, akik elnyomó rendeleteket jegyeznek be,
² mert a gyöngéket elriasztják a törvénykezéstől, és elrabolják népem szegényeinek igazságát. Az özvegyek prédául lesznek nekik, az árvák pedig zsákmányul.
³ De vajon mit fogtok tenni a meglátogatás és a messziről rátok jövő pusztulás napján? Kihez futtok segítségért, és hol hagyjátok dicsőségeteket?
⁴ Bizony nem marad más, mint a foglyok közé esni vagy a megöltek közé hullani. Mindezzel még nem múlt el haragja, és keze még föl van emelve.
⁵ Jaj Asszíriának, haragom botjának, mert kezében van fölindulásom vesszeje!
⁶ Istentelen nemzet ellen küldöm őt, és haragom népe ellen rendeltem, hogy prédát szerezzen, zsákmányt ejtsen, és eltapossa, mint az utca sarát.
⁷ De ő nem így vélekedik, szíve nem így gondolja, mert szíve szerint pusztítani akar, és sok népet kigyomlálni.
⁸ Mert így szól: Vezéreim nem mind királyok-e?
⁹ Nem járt-e Kalnó ugyanúgy, mint Karkemis és Hamát, mint Arpád és Samária és mint Damaszkusz?
¹⁰ Ahogyan kezem elérte a bálványok országait, noha több faragott képük volt, mint Jeruzsálemnek és Samáriának,
¹¹ vagy ahogyan Samáriával és bálványaival cselekedtem, úgy cselekszem majd Jeruzsálemmel és bálványképeivel.
¹² Ezért ha majd befejezi az Úr minden dolgát Sion hegyén és Jeruzsálemben, meglátogatja az asszíriai király nagyravágyó szívének gyümölcsét és kevély szemének dicsekvését.
¹³ Mert azt mondta: Kezem erejével tettem ezt és saját bölcsességemmel, mivel okos vagyok. Elmozdítottam a népek határait, kincseiktől megfosztottam őket, és mint erős, letaszítottam a magasan ülőket.
¹⁴ Kezem elérte a népek kincseit, mint egy fészket, és amilyen könnyen elszedik az elhagyott tojásokat, úgy foglaltam el az egész földet. Nem volt senki, aki szárnyát mozdította, csőrét kinyitotta volna, vagy csak csipogott volna!
¹⁵ Dicsekszik-e a fejsze azzal szemben, aki vág vele? Vagy büszkélkedik-e a fűrész azzal szemben, aki húzza? Mintha a bot lengetné azt, aki fölemelte, és a vessző emelné föl azt, aki nem fából való.
¹⁶ Ezért az Úr, a Seregek URa sorvadást bocsát kövéreire, és dicsősége alatt olyan égés támad, mint a tűzvész.
¹⁷ Izráel Világossága tűz gyanánt lesz, és annak Szentje láng gyanánt, amely ég, és megemészti egyazon napon a gazt és a tövisét.
¹⁸ Erdejének és kertjének ékességét pedig testestül-lelkestül megemészti, és elsorvad, mint egy beteg.
¹⁹ Erdeje fáiból oly kevés marad, hogy azokat egy gyermek is össze tudja írni.
²⁰ Azon a napon Izráel maradéka, és aki megmenekült Jákób házából, nem támaszkodik többé nyomorgatóira, hanem az ÚRra, Izráel Szentjére támaszkodik hűségesen.
²¹ A maradék megtér, Jákób maradéka az erős Istenhez.
²² Mert ha annyi lenne is néped, Izráel, mint a tenger homokja, csak a maradéka tér meg. El van határozva a pusztulás, kiárad az igazság!
²³ Mert előre elhatározott pusztítást visz véghez az Úr, a Seregek URa az egész országban.
²⁴ Azért így szól az Úr, a Seregek URa: Ne félj, népem, Sion lakosa Asszíriától, bár megver téged botjával, és fölemeli rád vesszejét, miként egykor Egyiptom!
²⁵ Mert még egy kevés idő, és megszűnik fölindulásom, és haragom megemészti őket.
²⁶ A Seregek URa ostort emel ellenük, ahogyan leverte Midjánt Óreb kőszikláján, és botját a tenger fölé emeli, mint egykor Egyiptomban.
²⁷ Azon a napon lekerül terhe válladról és igája nyakadról, a kövérség miatt letörik igája.
²⁸ Ajba jön, átvonul Migrónon, Mikmásnál rakja le harci szerszámait.
²⁹ Átmennek a szoroson, Gebában lesz szálláshelyük. Megrémül Ráma, Saul városa, Gibea elmenekül.
³⁰ Kiálts, Gallím leánya, vedd füledbe, Lais és szegény Anatót!
³¹ Madméná menekül, Gébim lakói mentik övéiket.
³² Még ma Nóbba megy, hogy ott megálljon, és öklét rázza Sion leányának hegye és Jeruzsálem halma ellen!
³³ De íme, az Úr, a Seregek URa levagdalja az ágakat rémítő hatalommal, a sudár termetűeket kivágja, és a magasba törőket megalázza.
³⁴ Fejszével vágja ki az erdő sűrű ágait, és megdől a Libánon a Hatalmas által.