Ézsaiás könyve 62
62
Nem hallgathatok a Sionért, és nem nyughatom Jeruzsálemért, amíg föl nem derül igazsága, mint a fényesség, és szabadulása, mint az égő fáklya.
2
Meglátják igazságodat a népek, és dicsőségedet valamennyi királyuk. Új nevet adnak neked, amelyet az ÚR szája határoz meg.
3
Ékes korona leszel az ÚR kezében, és királyi fejdísz Istened tenyerén.
4
Nem neveznek többé elhagyottnak, és földedet sem nevezik többé pusztaságnak, hanem így hívnak: Én gyönyörűségem. Földedet pedig így: Férjnél van! Mert gyönyörködik benned az ÚR, és országodnak férje lesz.
5
Mert ahogyan az ifjú elveszi a hajadont, úgy vesz feleségül, aki fölépít téged; és ahogyan a vőlegény örül a menyasszonyának, úgy fog örülni neked Istened.
6
Kőfalaidra, Jeruzsálem, őröket állítottam, se nappal, se éjjel, soha ne hallgassanak! Ti, akik az URat emlékeztetitek, ne nyugodjatok!
7
Ne hagyjatok nyugtot neki, amíg helyre nem állítja és dicséretessé nem teszi Jeruzsálemet e földön.
8
Az ÚR megesküdött jobbjával és erős karjával: nem adom többé gabonádat eleségül ellenségeidnek, és nem idegenek isszák mustodat, amelyért te munkálkodtál.
9
Hanem a betakarítók eszik majd azt, és dicsérik az URat, és a szüretelők isszák meg azt szent udvaraimban.
10
Menjetek át, menjetek át a kapukon, készítsétek a nép útját, töltsétek, töltsétek föl az utat, dobjátok félre a köveket, emeljetek zászlót a népeknek!
11
Íme, hírül adta az ÚR az egész föld határáig: Mondjátok meg Sion leányának, íme, eljön a Szabadítód, íme, vele jön jutalma, és előtte jár fizetsége!
12
Szent népnek hívják őket, az ÚR megváltottainak; téged pedig keresett városnak hívnak, és nem elhagyottnak.