---

¹ Ezt mondta nekem az ÚR: Végy magadnak egy nagy írótáblát, és írd föl rá közönséges írással: hamar a zsákmányra és gyorsan a prédára!
² Hű tanúkul választom magamnak Úrijjá papot és Zekarjáhút, Jeberekjáhú fiát.
³ És bementem a prófétaasszonyhoz, aki fogant, és fiút szült. Akkor azt mondta nekem az ÚR: Nevezd így: „Hamar a zsákmányra és gyorsan a prédára!”
⁴ Mert mielőtt e gyermek ki tudja mondani: apám és anyám, Damaszkusz gazdagságát és Samária prédáját elviszi Asszíria királya.
⁵ Majd az ÚR ismét szólt hozzám, és azt mondta:
⁶ Mivel megvetette e nép a Silóah lassan folyó vizét, és Recínnek meg Remaljá fiának örvendezik,
⁷ ezért íme, rájuk hozza az Úr a folyó mindent elsöprő vizét, Asszíria királyát és annak minden hatalmát. Kilép mindenütt a medréből, és partjain túl árad.
⁸ Betör Júdába, elárasztja, és átzúdul rajta, és nyakig ér, szétterjesztett szárnyai ellepik földed egész szélességét, ó, Immánuel!
⁹ Háborogjatok csak, népek, rettenjetek meg, figyeljetek, akik messze földön laktok! Készüljetek és megrettentek majd, készüljetek és megrettentek majd!
¹⁰ Tanácskozzatok csak, de hiábavaló lesz, beszéljétek csak meg, úgysem megy végbe, mert Isten velünk van!
¹¹ Mert így szólt hozzám az ÚR, amikor rajtam volt erős keze, hogy tanítson engem, hogy ne járjak e nép útján:
¹² Ti ne mondjátok összeesküvésnek azt, amit e nép összeesküvésnek mond, és amitől fél, attól ti ne féljetek, és ne rettegjetek!
¹³ A Seregek URát, őt tartsátok szentnek, őt féljétek és rettegjétek!
¹⁴ És ő szent hellyé lesz nektek, de megütközés köve és botránkozás sziklája lesz Izráel két házának, Jeruzsálem lakosainak pedig csapda és háló.
¹⁵ Sokan megbotlanak közülük, elesnek és összetörnek, csapdába esnek, és az megfogja őket.
¹⁶ Zárd le e bizonyságtételt, és pecsételd le e tanítást tanítványaimnak!
¹⁷ Én pedig várom az URat, aki elrejtette arcát Jákób háza elől, és benne bízom.
¹⁸ Íme, itt vagyok én és a gyermekek, akiket az ÚR adott nekem, jelül és csodául vagyunk Izráelben. A Sion hegyén lakozó Seregek URától vagyunk mi!
¹⁹ Ha azt mondják nektek: Tudakozódjatok a halottidézőktől és a jövendőmondóktól, akik mormolnak és suttognak – hát nem Istenétől tudakozódik-e a nép? Az élők felől a holtaktól kell-e tudakozódni?
²⁰ A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Aki nem ezt mondja, annak nincs hajnala.
²¹ Az ilyen szorongva és éhezve fog bolyongani a földön. Ha pedig megéhezik, haragra gerjed, és megátkozza királyát és Istenét: fölfelé néz,
²² aztán a földre tekint, és íme, mindenütt nyomor, sötétség és szorongató homály, ő pedig ki lesz taszítva a sűrű sötétbe.