2Embernek fia! Vesd tekintetedet Széír hegyére, és prófétálj ellene!
3Ezt mondd neki: Azt mondja az én Uram, az ÚR: „Íme, ellened megyek, Széír hegye, kinyújtom rád a kezemet, és kietlen pusztasággá teszlek.
4Városaidat pusztasággá teszem, te pedig pusztulásra jutsz. Akkor megtudod, hogy én vagyok az ÚR.
5Mivel örökké gyűlölted Izráel fiait, és fegyver kezébe adtad őket veszedelmük idején, az utolsó bűnhődés idején,
6ezért élek én – ezt mondja az én Uram, az ÚR –, hogy vérbe borítalak, és vér üldöz majd téged. Te nem gyűlölted a vért, a vér üldöz hát téged!
7Széír hegyét kietlen pusztasággá teszem, és kiirtom onnan mindazokat, akik átjárnak rajta.
8Elborítom hegyeit megöltekkel; halmaidon, völgyeidben és folyómedreidben fegyverrel megöltek hullanak el.
9Örökre pusztasággá teszlek, nem lakják majd városaidat, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR.
10Mivel ezt mondod: Az a két nemzet és az a két ország az enyém lesz, és örökségül szerzem! – holott ott volt az ÚR –,
11ezért élek én, ezt mondja az én Uram, az ÚR, hogy haragod és fölgerjedésed szerint cselekszem veled, ahogyan te cselekedtél irántuk való gyűlöletedben. Majd megismertetem magamat veled akkor, amikor megítéllek.
12Akkor megtudod, hogy én, az ÚR, meghallottam minden szidalmadat, amelyet Izráel hegyei ellen mondtál, ekképpen: Elpusztultak, a mi eledelünkké lettek.
13Így kérkedtetek ellenem szátokkal, s így sokasítottátok ellenem beszédeiteket. Én meghallottam!
14Így szól az én Uram, az ÚR: Pusztulást hozok rád az egész föld örömére,
15ahogyan te örültél, amikor elpusztult Izráel házának öröksége, úgy cselekszem veled. Pusztává lesz Széír hegye és egész Edóm, és megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR!”