---

¹ Azután fölemelt a lélek, és elvitt engem az ÚR házának keleti kapujához, amely keletre néz. És íme, a kapu bejáratánál huszonöt férfi volt. Közöttük láttam Jaazanját, Azzúr fiát és Pelatjáhút, Benájáhú fiát, a nép fejedelmeit.
² Az ÚR azt mondta nekem: Embernek fia! Ezek azok a férfiak, akik gonoszt eszelnek ki, és rossz tanácsokat adnak ebben a városban.
³ Azt mondják: Nem fogunk itt egyhamar házakat építeni. Fazék ez a város, mi pedig a hús vagyunk.
⁴ Azért prófétálj ellenük, prófétálj, embernek fia!
⁵ Ekkor leszállt rám az ÚR lelke, és azt mondta nekem: Mondd, hogy így szól az ÚR: „Jól szóltatok, Izráel háza! Tudom, mit gondoltok lelketekben!
⁶ Sokakat öltetek meg ebben a városban, és megtöltöttétek utcáit a megöltekkel.
⁷ Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Akiket megöltetek és a város közepére vetettetek, azok a hús, a város pedig a fazék. De benneteket kiviszlek belőle.
⁸ Fegyvertől féltetek, ezért fegyvert hozok rátok – ezt mondja az én Uram, az ÚR. –
⁹ Kiviszlek titeket belőle, idegenek kezébe adlak titeket, és ítéletet tartok fölöttetek.
¹⁰ Fegyver miatt hullotok el, Izráel határán ítéllek meg benneteket, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR.
¹¹ Nem lesz számotokra fazék ez a város, és nem lesztek ti benne a hús. Izráel határán ítéllek el benneteket.
¹² Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, mert nem az én végzéseim szerint jártatok, és nem cselekedtétek meg rendelkezéseimet, hanem a népek törvényei szerint cselekedtetek, akik körülöttetek vannak.”
¹³ Miközben prófétáltam, Pelatjáhú, Benájá fia meghalt. Én pedig arcra borultam, és hangosan így kiáltottam: Jaj, URam, Istenem, véget vetsz Izráel maradékának?
¹⁴ Ekkor az ÚR így szólt hozzám:
¹⁵ Embernek fia! Testvéreidről, rokonaidról és Izráel egész házáról azt mondják Jeruzsálem lakói: „Távol kerültek az ÚRtól, a mi birtokunk lett az ország!”
¹⁶ Ezért ezt mondd nekik: „Így szól az én Uram, az ÚR: Mivel messzire vetettem őket, a népek közé, és szétszórtam őket az országokba, én leszek nekik szent helyük rövid időre azokban az országokban, amelyekbe elmentek.”
¹⁷ Ezért ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Összegyűjtelek benneteket a népek közül, és egybegyűjtelek titeket azokból az országokból, amelyekbe szétszóródtatok, és nektek adom Izráel földjét.
¹⁸ És bemennek oda, és eltávolítanak belőle minden förtelmességet és minden utálatosságot.
¹⁹ Akkor egy szívet adok nekik, és új lelket adok beléjük. Eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik,
²⁰ hogy rendelkezéseim szerint járjanak, és törvényeimet megőrizzék és megcselekedjék. Akkor népemmé lesznek, én pedig Istenük leszek.
²¹ De akiknek a szívük förtelmességeik és utálatosságaik után jár, azoknak útját a fejükre olvasom! – ezt mondja a szívről az én Uram, az ÚR.
²² Ekkor a kerúbok fölemelték szárnyaikat, s közben a kerekek mellettük voltak, Izráel Istenének dicsősége pedig ott volt fölöttük.
²³ Fölszállt az ÚR dicsősége a város közepéből, és megállt azon a hegyen, amely a várostól keletre van.
²⁴ A lélek pedig fölemelt engem, és elvitt Káldeába, a foglyokhoz látomásban, Isten lelke által. Majd elszállt tőlem a látomás, amelyet láttam.
²⁵ Akkor elmondtam a foglyoknak az ÚR minden beszédét, amelyet megjelentetett nekem.