---

¹ A tizenegyedik esztendőben, a harmadik hónapban, a hónap első napján így szólt hozzám az ÚR szava:
² Embernek fia! Szólj a fáraónak, Egyiptom királyának és az ő népének: „Kihez hasonlítasz nagyságodban?
³ Íme, Asszíria cédrus volt a Libánonon, szép ágai és sűrű gallyai árnyékot tartottak. Magas növésű volt, a fellegekig ért a teteje.
⁴ Víz növelte naggyá, a mélység vizei tették magassá, folyóik körbefogták a helyet, ahova ültették, és csak kis patakágaikat bocsátották a mező többi fájához.
⁵ Ezért lett magasabb növésű a mező minden fájánál. Sok ága lett, s hosszúra nőttek gallyai a sok víztől, amely felé kiterjesztette őket.
⁶ Ágain rakott fészket minden égi madár, gallyai alatt kölykezett a mező minden vadja, és árnyékában sokféle nép lakott.
⁷ Magassága és hosszan kinyúló ágai széppé tették, mert gyökerei bőséges vízig hatoltak.
⁸ A cédrusok nem takarhatták el őt Isten kertjében, a ciprusoknak sem voltak hozzá hasonlók az ágai, és a platánoknak sem voltak olyan gallyai, mint neki. Isten kertjében egy fa sem hasonlított hozzá szépségben.
⁹ Széppé tettem őt sok ágával, úgyhogy irigykedett rá az Éden minden fája Isten kertjében.
¹⁰ Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Mivel magasra nőtt, koronája a felhők közé nyúlt, és szíve fölfuvalkodott, mivel magas lett,
¹¹ ezért a nemzetek leghatalmasabbjának kezébe adtam őt, hogy bánjék el vele, gonoszsága miatt elűztem őt.
¹² Kivágták az idegenek, ledöntötték a nemzetek legkegyetlenebbjei. A hegyekre és a völgyekbe hullottak ágai, összetörtek gallyai a föld minden patakmedrében, és kijött árnyéka alól a föld valamennyi népe, és otthagyták.
¹³ Ledőlt törzsén sokféle égi madár lakik, és ágaihoz gyűlik a mező minden vadja.
¹⁴ Azért ne nőjön magasra egyetlen víz mellett lévő fa se, és ne emelje koronáját a felhők közé! Ne bízzon senki kevélyen önmagában, ha táplálja is a víz, mert mindenki halálra jut, a föld mélységébe, ugyanúgy, mint a többi ember, akik a sírba szálltak.
¹⁵ Így szól az én Uram, az ÚR: Azon a napon, amelyen leszállt a Seolba, gyászba öltöztettem miatta a mélység vizeit, és gátat vetettem folyóinak, és elzártam a sok vizet. Gyászba borítottam miatta a Libánont, a mező minden fája elepedt miatta.
¹⁶ Zuhanásának hangjával megrendítettem a nemzeteket, amikor a Seolba taszítottam őt a többiekkel együtt, akik a sírba szállnak. És vigasztalást nyert a föld mélységében az Éden minden fája, a Libánon válogatott szépsége, mind, amit víz táplált.
¹⁷ Mert ezek is leszálltak vele a sírba azokhoz, akiket fegyverrel öltek meg, segítőivel együtt, akik az ő árnyékában ültek a nemzetek között.
¹⁸ Kihez vagy hát hasonló dicsőségben és nagyságban Éden fái között? Hiszen le kell szállnod Éden fáival együtt a föld mélységébe! Körülmetéletlenek között fogsz feküdni azokkal együtt, akiket fegyver ölt meg. Így jár a fáraó és minden sokasága – ezt mondja az én Uram, az ÚR.”