---

¹ Az ÚR keze volt rajtam, és kivitt engem az ÚR a lélek által, és letett a völgy közepén, amely tele volt csontokkal.
² Köröskörül vezetett mellettük, és íme, nagyon sok volt belőlük a völgy színén, és íme, nagyon ki voltak száradva.
³ Azt kérdezte tőlem: Embernek fia! Vajon megelevenednek-e ezek a csontok? Így feleltem: Ó, URam, Istenem, te tudod!
⁴ Azt mondta nekem: Prófétálj e csontok felől, és ezt mondd nekik: Ti száraz csontok, halljátok meg az ÚR beszédét!
⁵ Így szól az én Uram, az ÚR ezeknek a csontoknak: Íme, én lelket bocsátok belétek, hogy megelevenedjetek.
⁶ Inakat adok rátok, húst rakok rátok, és bőrrel borítalak be titeket, azután lelket adok belétek, hogy megelevenedjetek, és megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR.
⁷ Én pedig prófétáltam, ahogy a parancsot kaptam. És amikor prófétálni kezdtem, zúgás hangja támadt, és a csontok összeálltak, egyik csont a másik csonthoz.
⁸ Íme, láttam, hogy inak lettek rajtuk, hús növekedett, és végül bőr borította be őket. De lélek még nem volt bennük.
⁹ Akkor azt mondta nekem: Prófétálj a léleknek, prófétálj, embernek fia, és mondd a léleknek: Azt mondja az én Uram, az ÚR: „A négy szél felől jöjj elő, lélek, és lehelj ezekbe a megöltekbe, hogy megelevenedjenek!”
¹⁰ Ekkor prófétáltam, ahogyan parancsolta. A lélek pedig beléjük hatolt, megelevenedtek, és a lábukra álltak; igen-igen nagy sereg volt.
¹¹ Azt mondta nekem: Embernek fia! Ezek a csontok Izráel egész háza. Íme, azt mondják: „Elszáradtak csontjaink, és elveszett a reménységünk, végünk lett!”
¹² Azért prófétálj, és ezt mondd nekik: „Így szól az én Uram, az ÚR: Íme, megnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem, és beviszlek titeket Izráel földjére.
¹³ Majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, amikor megnyitom sírjaitokat, és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem!
¹⁴ Lelkemet adom belétek, hogy életre keljetek, és letelepítelek benneteket a földetekre, és megtudjátok, hogy én, az ÚR szóltam, és meg is cselekedtem” – ezt mondja az én Uram, az ÚR.
¹⁵ Azután így szólt hozzám az ÚR szava:
¹⁶ Te, embernek fia, végy egy fadarabot, és írd rá ezt: „Júdáé és társáé, Izráel fiaié”. Majd végy egy másik fát is, és írd rá ezt: „Józsefé, Efraim fája és társáé, Izráel egész házáé”.
¹⁷ Azután illeszd össze azokat, egyiket a másikhoz egy fává, hogy eggyé legyenek a kezedben!
¹⁸ És ha azt mondják neked néped fiai: „Magyarázd meg nekünk, mit akarsz ezekkel!”,
¹⁹ akkor ezt mondd nekik: Azt mondja az én Uram, az ÚR: „Íme, kezembe veszem József fáját, amely Efraimé, és társait, Izráel törzseit, és Júda fájához illesztem őket. Egy fává illesztem össze őket, hogy eggyé legyenek a kezemben.”
²⁰ Ha a szemük láttára kezedben lesznek ezek a fák, amelyekre írtál,
²¹ így szólj hozzájuk: Azt mondja az én Uram, az ÚR: „Íme, elhozom Izráel fiait a népek közül, akik közé csak jutottak, összegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket a saját földjükre.
²² Egy néppé teszem őket azon a földön, Izráelnek hegyein, és egyetlen király lesz mindnyájuk királya. Nem lesznek többé két nép, és nem válnak szét többé két királyságra.
²³ Többé nem teszik magukat tisztátalanná bálványaikkal, utálatosságaikkal és minden bűnükkel. Megszabadítom őket minden olyan lakóhelyüktől, amelyben vétkeztek, és megtisztítom őket. Népemmé lesznek, és én Istenük leszek.
²⁴ Szolgám, Dávid lesz király fölöttük, és egy pásztora lesz mindnyájuknak. Az én törvényeim szerint járnak, és rendelkezéseimet megőrzik és megcselekszik.
²⁵ Azon a földön laknak, amelyet szolgámnak, Jákóbnak adtam, amelyen atyáitok is laktak. Ott laknak ők, fiaik és unokáik mindörökké, és szolgám, Dávid lesz a fejedelmük örökre.
²⁶ Békeszövetséget kötök velük, örökkévaló szövetség lesz ez. Elültetem és megsokasítom őket, és örökre közéjük helyezem szent helyemet.
²⁷ Közöttük lesz a hajlékom, és Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek.
²⁸ Akkor megtudják a népek, hogy én vagyok az ÚR, aki megszentelem Izráelt, amikor szent helyem közöttük lesz örökre.”