---

¹ Azután így szólt hozzám az ÚR szava:
² Embernek fia! Prófétálj Izráel prófétái ellen, akik prófétálgatnak, és mondd azoknak, akik saját maguktól prófétálnak: Halljátok meg az ÚR beszédét!
³ Így szól az én Uram, az ÚR: Jaj a bolond prófétáknak, akik saját lelkük után mennek, mert semmit sem láttak!
⁴ Olyanokká lettek prófétáid, ó, Izráel, mint rókák a romok között!
⁵ Nem mentetek föl a résekhez, nem falaztatok falat Izráel háza körül, hogy megállhasson a harcban az ÚR napján.
⁶ Hiábavalóságot láttak és hazug jövendölgetést, akik azt mondják: „Ezt mondja az ÚR!”, holott az ÚR nem küldte őket; és még várják, hogy beteljesedik a beszédük!
⁷ Vajon nem hiábavaló látomást láttatok-e, és nem hazug jövendölgetést szóltatok-e, amikor ezt mondtátok: „Ezt mondja az ÚR!”, holott én nem is szóltam?
⁸ Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Mivel hiábavalóság a beszédetek, és hazugság a látomásotok, ezért íme, én ellenetek leszek – ezt mondja az én Uram, az ÚR.
⁹ Kezem a próféták ellen lesz, akik hiábavalóságot látnak, és hazugságot jövendölgetnek. Nem maradnak népem gyülekezetében, nem írják be őket Izráel házának könyvébe, és nem mennek be Izráel földjére. Akkor megtudjátok, hogy én, Isten vagyok az ÚR.
¹⁰ Azért, mert áltatták népemet, amikor ezt mondták: „Békesség”, holott nincs békesség. És ha a nép falat épít, íme, ők bevakolják habarccsal.
¹¹ Mondd meg a habarccsal vakolóknak, hogy leomlik az. Mert majd ömlő záporeső lesz, ti pedig, jégesők, hulljatok, és törj ki, szélvihar!
¹² És íme, leomlik a fal. Vajon akkor majd nem azt kérdezik tőletek: Hol a habarcs, amellyel bevakoltátok?
¹³ Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Izzó haragomban szélvihar tör ki, ömlő zápor lesz haragomban, és jégeső kövei hullanak izzó haragomban, hogy véget vessek annak.
¹⁴ Ledöntöm a falat, amelyet habarccsal vakoltatok, a földig rombolom, és föltárul az alapja, és leomlik. Ti pedig elpusztultok közötte, és megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR.
¹⁵ Véget vetek haragomban a falnak, és azoknak, akik azt habarccsal bevakolták, és azt mondom nektek: Nincs már meg a fal, és nincsenek, akik azt bevakolták!
¹⁶ Tudniillik Izráel prófétái, akik Jeruzsálemnek prófétálnak, és látomásban békességet láttak neki, holott nincs békesség! – ezt mondja az én Uram, az ÚR.
¹⁷ Te pedig, embernek fia, fordítsd arcodat néped leányai felé, akik saját szívük szerint prófétálnak, és prófétálj ellenük!
¹⁸ Ezt mondd: Így szól az én Uram, az ÚR: „Jaj azoknak, akik varázsszalagokat varrogatnak minden kéz csuklójára, és kendőket készítenek minden ember fejére a méretük szerint, hogy lelkekre vadásszanak!” Lelkeket vadásztok népemből, hogy a magatok életét megtartsátok?
¹⁹ Megszentségtelenítetek engem népem előtt néhány marok árpáért és néhány falat kenyérért, hogy lelkeket öljetek, akiknek nem kellene meghalniuk, és lelkeket tartsatok életben, akiknek nem kellene élniük, mert hazudtok népemnek, ők pedig hallgatnak a hazugságra.
²⁰ Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Íme, én ellene leszek varázsszalagjaitoknak, amelyekkel lelkeket vadásztok, mint madarakat. Leszaggatom azokat karjaitokról, s a lelkeket, akikre vadásztok, mint a madarakra, szabadon bocsátom.
²¹ Elszaggatom kendőiteket, és megszabadítom kezetekből népemet; nem lesz többé zsákmány a kezetekben, és megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR.
²² Mivel hazugsággal szomorítjátok meg az igaznak szívét, holott én nem akarom őt bántani, a hitetlen kezeit viszont megerősítitek úgy, hogy nem tér meg gonosz útjáról, hogy életben maradjon,
²³ ezért nem látjátok többé a hiábavalóságokat, és nem jövendölgettek többé jövendőt. Mert megszabadítom kezetekből népemet, és megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR.