1Te, embernek fia, prófétálj Izráel hegyei felől, és ezt mondd: Izráel hegyei, halljátok meg az ÚR beszédét!
2Így szól az én Uram, az ÚR, mivel az ellenség azt mondja rólatok: „Hahaha!” és: „Az ősi magaslatokat mi örököltük!”
3Ezért prófétálj, és mondd: Azt mondja az én Uram, az ÚR: „Mivel mindenfelől pusztítanak benneteket, és azt kívánják, hogy a pogányok maradékának birtokává legyetek, s mivel a rágalmazó népek ajkára és nyelvére kerültetek,
4azért, Izráel hegyei, halljátok meg az én Uramnak, az ÚRnak beszédét! Így szól az én Uram, az ÚR a hegyeknek és halmoknak, a patakmedreknek és völgyeknek, az elpusztult romoknak és az elhagyott városoknak, amelyek a körülöttük élő pogányok maradékának zsákmányává és csúfságává lettek.
5Ezért azt mondja az én Uram, az ÚR: Bizony, féltő szeretetem tüzében beszélek a pogányok maradékai és egész Edóm ellen, akik maguknak szerezték meg birtokul országomat egész szívük örömével és lelkük megvetésével, hogy azt néptelenné és zsákmánnyá tegyék.
6Ezért prófétálj Izráel földjéről, és mondd a hegyeknek és halmoknak, a patakmedreknek és a völgyeknek: Így szól az én Uram, az ÚR: Íme, féltő szeretetemben és haragomban beszélek, mert a népek gyalázkodását viseltétek.
7Ezért azt mondja az én Uram, az ÚR: Esküre emelem a kezemet! Bizony a népeknek, amelyek körülöttetek vannak, viselniük kell majd gyalázatukat.
8Rajtatok pedig, Izráel hegyei, ágak nőnek, és gyümölcsöt hoztok népemnek, Izráelnek, mert közel vannak ahhoz, hogy hazatérjenek.
9Mert én íme, hozzátok hajolok, és felétek fordulok, és megművelnek és bevetnek titeket.
10Megsokasítom rajtatok az embereket, Izráel egész házát, és lakni fogják a városokat, és újjáépítik a romokat.
11Megsokasítom rajtatok az embereket és az állatokat, hogy sokasodjanak és szaporodjanak, s úgy lakjanak rajtatok, mint a régi időkben. Több jót kaptok tőlem, mint annak előtte, és megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR.
12Azt is megteszem, hogy emberek járjanak rajtatok: népem, Izráel. Birtokba vesznek, és örökségükké leszel, s nem lesztek többé gyermektelenné.
13Így szól az én Uram, az ÚR: Mivel azt mondják nektek: „Emberevő vagy, és gyermektelenné teszed népedet”,
14ezért nem eszel többé embert, és népedet gyermektelenné nem teszed többé, azt mondja az én Uram, az ÚR.
15Többé nem kell, hogy halld a népek gyalázkodását, s a népek szidalmazását sem kell viselned többé. Nem pusztítod ki többé a rajtad élő népeket – ezt mondja az én Uram, az ÚR.
16Azután így szólt hozzám az ÚR szava:
17Embernek fia! Amikor Izráel háza a saját földjén lakott, tisztátalanná tette azt életével és cselekedeteivel. Olyan volt életük előttem, mint a havibaj tisztátalansága.
18Akkor kiöntöttem rájuk haragomat a vér miatt, amelyet a földre ontottak, és tisztátalanná tették azt bálványaikkal.
19Ezért szétszélesztettem őket a népek közé, és szétszórtam az országokba, életük és cselekedeteik szerint ítéltem meg őket.
20De amikor a népekhez érkeztek, tisztátalanná tették szent nevemet, amerre jártak, mert ezt mondták róluk: Az ÚR népe ezek, és mégis ki kellett jönniük az ő földjéről!
21Ekkor megkönyörültem rajtuk szent nevemért, amelyet tisztátalanná tett Izráel háza a népek között, akik közé jutottak.
22Azért ezt mondd Izráel házának: Azt mondja az én Uram, az ÚR: „Nem értetek cselekszem, Izráel háza, hanem az én szent nevemért, amelyet tisztátalanná tettetek a népek között, akik közé jutottatok.
23Megszentelem az én nagy nevemet, amely tisztátalanná lett a népek között, amelyet ti tettetek tisztátalanná közöttük. Majd megtudják a népek, hogy én vagyok az ÚR – ezt mondja az én Uram, az ÚR –, amikor szemük láttára megmutatom rajtatok szentségemet.
24Kiviszlek benneteket a népek közül, összegyűjtelek titeket minden országból, és beviszlek benneteket a ti földetekre.
25Tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságotoktól és minden bálványotoktól megtisztítalak titeket.
26Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek. Elveszem testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek.
27Lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy rendelkezéseim szerint járjatok, törvényeimet megtartsátok és betöltsétek.
28Azon a földön fogtok lakni, amelyet atyáitoknak adtam, és az én népem lesztek, én pedig Istenetek leszek.
29Megszabadítalak titeket minden tisztátalanságotoktól, és előhívom a gabonát és megsokasítom, és nem bocsátok rátok éhínséget.
30Megsokasítom a fák gyümölcsét és a mező termését, hogy többé ne viseljétek az éhínség gyalázatát a népek között.
31Akkor megemlékeztek gonosz útjaitokról és cselekedeteitekről, amelyek nem voltak jók, és megutáljátok önmagatokat bűneitek és utálatosságaitok miatt.
32Nem tiértetek cselekszem – ezt mondja az én Uram, az ÚR –, tudjátok meg! Szégyenüljetek meg, és piruljatok útjaitok miatt, Izráel háza!
33Azt mondja az én Uram, az ÚR: Azon a napon, amelyen megtisztítalak benneteket minden bűnötöktől, azt cselekszem, hogy benépesítem a városokat, és újjáépülnek a romok.
34Megművelik a pusztává lett földet, amely mindeddig pusztán hevert az arra járók szeme láttára.
35Azt mondják majd: Ez a föld, amely elpusztult, olyanná lett, mint az Éden kertje! A rommá lett, elpusztult és lerombolt városokat újra megerősítették, és laknak bennük.
36Akkor megtudják a népek, akik körülöttetek megmaradtak, hogy én, az ÚR építettem föl a lerombolt városokat, és én ültettem be a pusztaságot. Én, az ÚR mondtam ezt, és meg is teszem.
37Így szól az én Uram, az ÚR: Még abban is engedek Izráel háza kérésének, hogy ezt teszem: úgy megsokasítom az embereket, mint egy nyájat.
38Mint az áldozatra szentelt juhok, mint Jeruzsálem juhai az ünnepeken, úgy lesznek tele a rommá lett városok emberekből álló nyájjal, és akkor megtudják, hogy én vagyok az ÚR.