---

¹ Ha nincsenek eltitkolt idők a Mindenhatónál, miért nem látják meg az őt ismerők ítéletének napjait?
² Odébb tolják a határokat, a nyájat elrabolják és legeltetik.
³ Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegyek ökrét zálogba veszik.
⁴ Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjainak mind lapulniuk kell.
⁵ Mint a vadszamarak a sivatagban, úgy mennek ki, hogy munkájukkal élelmet keressenek; a puszta ad kenyeret fiaik számára.
⁶ A mezőn másoknak gyűjtik a takarmányt, és a gonosznak szedik a szőlőt.
⁷ Mezítelenül hálnak, ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
⁸ A hegyi zápor áztatja őket, és hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
⁹ Elszakítják az emlőtől az árvát, és zálogba veszik a szegénytől.
¹⁰ Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
¹¹ Mások kerítésein belül ütik az olajat, és tapossák a borsajtókat, de szomjaznak.
¹² A városban haldoklók rimánkodnak, megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
¹³ Egyesek pártot ütöttek a világosság ellen, nem is ismerik útjait, és nem maradnak meg ösvényein.
¹⁴ Napkeltekor fölkel a gyilkos, hogy megölje a szegényt és a szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
¹⁵ A parázna szeme az alkonyatot lesi, és azt mondja: „Szem ne lásson engem!”; és arcára leplet borít.
¹⁶ Sötétben törnek be a házakba; nappal elzárkóznak, nem is ismerik a világosságot.
¹⁷ Sőt a reggel olyan nekik, mint a halál árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
¹⁸ Könnyen siklanak tova a víz színén, birtokuk átkozott lesz a földön; nem térnek rá a szőlőkbe vivő útra.
¹⁹ Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét; a Seol pedig azokat, akik vétkeztek.
²⁰ Az anyaméh is elfelejti, férgeknek lesz csemegéje, nem emlékeznek rá többé, és az álnokság kitörik, mint a fa.
²¹ Mert bántalmazta a meddőt, aki nem szült, és az özveggyel nem tett jót.
²² De Isten hosszabbítja meg erejével a hatalmas életét; és bár felkel az, már nem bízhat életében.
²³ Biztonságot ad neki és támaszt, de szeme figyeli útjait.
²⁴ Magasra emelkednek, de egy kis idő, és már nincsenek! Alásüllyednek és elenyésznek, mint bárki más; és levágják őket, mint a búzakalászt.
²⁵ Hát nem így van? Ki hazudtolhatna meg engem, és ki tehetné semmivé beszédemet?