---

¹ Majd így folytatta Elíhú:
² Várj még egy kicsit, majd felvilágosítalak, mert van még más mondanivalóm is Istenről.
³ Tudásomat messziről hozom, hogy igazoljam Alkotómat.
⁴ Mert az én beszédem bizony nem hazugság, egy tökéletes tudású áll melletted.
⁵ Íme, Isten mily hatalmas, és mégsem vet meg senkit. Hatalmas, és erős szívű.
⁶ Nem tartja életben a gonoszt, de a szegénynek igazságot szolgáltat.
⁷ Nem veszi le szemét az igazról, sőt a királyok mellé, a trónra ülteti és örökre fölmagasztalja őket.
⁸ Ha pedig béklyóba zárják, és a nyomorúság köteleivel tartják fogva őket,
⁹ tudtukra adja cselekedetüket és vétkeiket, hogy fölfuvalkodtak.
¹⁰ Megnyitja fülüket a feddés előtt, és megparancsolja, hogy térjenek meg vétkeikből.
¹¹ Ha hallgatnak rá, és szolgálnak neki, napjaikat jól töltik, és éveiket gyönyörűségben.
¹² Ha azonban nem hallgatnak rá, fegyver üti át őket, és tudatlanságuk miatt múlnak ki.
¹³ Az álnok szívűek haragot táplálnak, és nem kiáltanak Istenhez, amikor megkötözi őket.
¹⁴ Már fiatalon elhal a lelkük, és életük a paráznákéhoz hasonlít.
¹⁵ A nyomorultat a nyomorúság által szabadítja meg, és a szorongattatás által nyitja meg a fülét.
¹⁶ Téged is kivezetne az ínség torkából tágas mezőre, ahol nincs szorultság, és asztalod zsíros étkekkel lenne rakva.
¹⁷ De ha gonosz ítélettel vagy tele, akkor jogosan ér utol az ítélet.
¹⁸ Csak a harag ne ragadjon téged indulatra, és ne vezessen félre a nagy váltságdíj.
¹⁹ Rendben találja-e segélykiáltásodat és minden erőfeszítésedet?
²⁰ Ne kívánd azt az éjszakát, amely népeket mozdít ki helyükből.
²¹ Vigyázz! Ne pártolj a bűnhöz, ne válaszd azt a nyomorúság helyett.
²² Íme, mily fenséges Isten az ő erejében. Ki az, aki úgy tanítana, mint ő?
²³ Kicsoda írhatja elő az útjait, és ki mondhatja neki: Igazságtalanságot cselekedtél?
²⁴ Legyen rá gondod, hogy magasztald tetteit, amelyekről énekelnek az emberek!
²⁵ Minden ember őt szemléli, de mivel halandó, csak távolról látja.
²⁶ Íme, Isten fenséges, de mi nem ismerhetjük őt! Éveinek száma sem nyomozható ki.
²⁷ Ha fölszívja a vízcseppeket, a felhőből eső csepereg,
²⁸ amelyet a fellegek árasztanak és hullatnak le az emberek sokaságára.
²⁹ Értheti-e valaki, miért oszlik szét a felhő, miért zúg annak sátra?
³⁰ Íme, szétterjeszti maga körül világosságát, de a tenger mélységeit befedi.
³¹ Mert ezek által ítéli a népeket, de eledelt is ad bőségesen.
³² Kezét villámlás tölti be, és kirendeli azt lázadói ellen.
³³ Hírt ad felőle a mennydörgés, mint a jószág a közeledő viharról.