---

¹ Íme, mindezeket saját szememmel láttam, fülemmel hallottam, és megértettem.
² Amit ti tudtok, azt én is tudom, nem vagyok alábbvaló nálatok.
³ Én azonban a Mindenhatóval akarok beszélni, Isten előtt kívánom védeni ügyemet.
⁴ Mert ti hazugságok kiötlői vagytok, és haszontalan orvosok mindnyájan.
⁵ Bárcsak mélyen hallgatnátok, akkor bölcsek maradnátok.
⁶ Halljátok meg védekezésemet, és figyeljétek ajkam érvelését.
⁷ Isten kedvéért beszéltek hamisan, és őérette szóltok hazugságot?
⁸ Őt pártfogoljátok, vagy Istenért szálltok perbe?
⁹ Jó lenne, ha alaposan átvizsgálna benneteket; hát becsaphatjátok-e őt, ahogy becsapható az ember?
¹⁰ Keményen megbüntet, ha titokban személyválogatók vagytok.
¹¹ Fensége nem rettent meg titeket, nem száll rátok a tőle való félelem?
¹² Emlékezéseitek hamuba írt példabeszédek, védőbástyáitok sárvárak.
¹³ Hallgassatok, hadd szóljak én is, akármi történjék is velem.
¹⁴ Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
¹⁵ Íme, megöl engem! Nem is reménykedem. Csak utaimat akarom védeni előtte!
¹⁶ Már az is segítség nekem, hogy képmutató nem juthat elébe.
¹⁷ Hallgassátok meg hát figyelmesen beszédemet, vegyétek fületekbe mondásomat!
¹⁸ Íme, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nekem lesz igazam.
¹⁹ Ki az, aki perbe száll velem? Akkor elhallgatok és kimúlok.
²⁰ Csak két dolgot ne tégy velem, akkor nem rejtőzöm el színed elől.
²¹ Vedd le rólam a kezedet, és ne rémítsen rettentésed.
²² Azután szólj, és én felelek, vagy én szólok, és te válaszolj.
²³ Mennyi bűnöm és vétkem van? Ismertesd meg velem gonoszságomat és vétkeimet!
²⁴ Miért rejted el arcodat, és tartasz engem ellenségnek?
²⁵ Szélsodorta falevelet rémítgetsz, és elszáradt szalmaszálat üldözöl,
²⁶ hogy ilyen sok keserűséget szabtál ki rám, és ifjúságom vétkét adod örökségül nekem.
²⁷ Béklyóba zárod a lábamat, szemmel tartod minden utamat, még lábam nyomát is megjelölöd.
²⁸ Elmállok, mint a korhadt fa, mint ruha, amelyet moly emészt.